Néhány ismertebb és kedveltebb növény szaporítás módja: Klematisz dugványozás Az iszalag a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó lombhullató kúszónövény. A klemátiszok hazai képviselője, az erdei iszalag (Clematis vitalba), amely gyakori növény a hazai erdőkben. Tavasszal nyíló virágai nem túl látványosak, viszont a termését körülvevő gyapotgombócok feltűnő díszei a télen megkopaszodott növénynek. Kertészetileg két nagyobb csoportra bontható a nemzetség: a kényesebb, ugyanakkor szebb és nagyobb virágzatú hibridekre, és a nagyobb termetű, kisebb és általában fehér virágú vadon élő fajokra. A kontinentális és mérsékelt éghajlatú területeken a Clematis x jackmanii hibridcsoport nemesített fajtái a leggyakrabban telepített iszalagok. Környezeti feltétel: Az iszalagok gyönyörű, színes és nagy virágaikról, és nem túl könnyű tartásukról elhíresült lombhullató kúszónövények. A fajok többsége 3-4 m magasra kapaszkodik fel, ezért kerítések, pergolák, és -támrendszer segítségével- falak befuttatására is alkalmasak. A telepítéskor komoly szempontok szerint kell megválasztanunk a helyét. Üde és jó vízelvezető képességű, de nem homokos, meszes talajon fejlődik legszebben. Az ültetőgödörbe keverjünk komposztot, és egy kis tőzeget. Kedveli a napos, félárnyékos fekvést, de fontos kritérium, hogy az iszalagok töve nem tűri ha közvetlen napfény éri, ezért gondoskodjunk ennek takarásáról kövekkel, vagy ültessük körbe talajtakaró növényekkel. A metszése fajtól és fajtától függ, bizonyos növények csak enyhe metszést tűrnek meg, az elvadult erdei iszalag pedig a teljes visszavágása után is könnyen kihajt. Az egy éves vesszőket a tavasszal virágzóknál közvetlen elvirágzás után, a nyáron - ősszel virágzó fajokat pedig kora tavasszal 5 – 10 cm-esre vágjuk vissza. Szaporítása dugványozással:
Klematisz
1.lépés: dugványszedés Egy egyéves vesszőről vágjunk le hajtást. Az alsó - felső részt távolítsuk el az ábra szerint.
2 lépés: előkészítés Távolítsuk el a középső leveleket, a párologtatás csökkentésére. A 2-2 elágazás közül az alsókat szintén távolítsuk el, de a száron lévő "csomót" ne vágjuk le.
3 lépés: a dugvány Dugványozásra kész hajtások.
4 lépés: A dugványokat tegyük 1-2 órára vízbe, hogy jól megszívják magujat vízzel.
5 lépés: A cserepeket, edényeket tisztítsuk meg, fertőtlenítsük.
6 lépés: A cserepek aljára tegyünk vízelvezetésre kavicsot (1), majd töltsük meg komposzttal (2). A dugványokat mártsuk gyökereztető hormonba, majd dugjuk be őket a cserépbe. Fóliaborítással gondoskodjunk a páratartalomról. Tegyük védett, világos helyre a cserepet.
7 lépés:
A dugványok kb. 2 hónap alatt begyökeresednek.
A begyökeresedett klematisz dugvány
Fagyal szaporítása
Elsőnek a legfontosabb: egyszerű, és sikert fog hozni, érdemes belevágni. Ha nem így lenne, miért kínálnák ősszel nagyon jutányos áron darabját?
Természetesen, tudnunk kell, hogy van-e időnk és lehetőségünk a dugványozás feltételeit biztosítani. Szükséges valami fóliasátort, vagy fólia alagút a páratartalom biztosítására, valamint hely, ahol nevelhetjük őket.
Tavasz végén, nyár elején, vagyis május végén - július elején szedjük a dugványnak valót. 20-25 cm-es hajtásvégek pont jók, de ha ennél kisebbeket tudunk szerezni, az is jó. Fontos,hogy az alsó levél-párokat eltávolítsuk. Kézzel egyszerűen lehúzzuk a szárrészről őket, legalább 10 cm hosszan. Ha rajta maradnak, akkor ezek a levelek elkezdenek rothadni, és gombás betegségek támadják meg a dugványainkat. Miután ezzel végeztünk, készítsük elő a helyet, ahová duggatni fogjuk őket, és jól locsoljuk be a talajt. A gyökereztető hormon nem feltétel, jó ha van, de ha nincs, és nem tudunk venni, akkor is sikerülni fog. A dugványokat mártsuk bele a hormonba, az alsó 1 cm-es részt kell csak beporozni, a felesleget rázzuk le. Egymástól kb. 5 cm-es távolságba szúrkodjuk a földbe, célszerű előtte ceruzával lukat fúrni a talajba, hogy a föld ne törölje le a gyökereztető port. Arra ügyeljünk, hogy a dugványok legalább 10 cm mélyen a földbe legyenek, és a talajt tömörítsük is, hogy a szárrészt jól körül vegye a föld. Ha szükséges, belocsoljuk őket, és ha nem a fóliába végeztük a dugványozást, akkor valamilyen fóliás takarást kell föléjük helyezni. Most már csak az a dolgunk, hogy naponta ellenőrizzük, szellőztessünk, és természetesen locsoljunk. Időjárástól változó, hogy mennyi idő alatt növesztenek gyökeret. Ha hűvösebb az idő, jobban gyökeresednek, a 20-25 fok közötti hőmérséklet az ideális. Egy hirtelen jött melegnél fontos a rendszeres szellőztetés, különben befüllednek. Ha nem árnyékban vannak, akkor takarni kell őket az esetleges napégések kivédése miatt. Őszig természetesen egyszer - kétszer biztos, hogy ki fogunk szedni egy-egy dugványt, hogy lássuk, mi van velük, ez természetes, ha élnek a hajtások, ne legyünk türelmetlenek. Az elfeketedett, elszáradt esetleg penészeseket szedjük ki, dobjuk el, helyette új dugványokat duggassunk le.
Az eljárás menete megegyezik a fagyal szaporításával, a különbség annyi, hogy valamivel lassabban ereszt gyökeret.
Levágunk egy - két ágat, amit majd szaporítani szeretnénk
Egészséges hajtásokat szedünk róla
Az alsó leveleket eltávolítjuk
Lehetőleg legyen "talp" része a jobb gyökeresedés miatt
(egyes örökzöldeket, mint a fenyőket, tujákat jobban lehet gyökereztetni, ha az idős részről egy kis talp is van a dugványon, ezt általában szakítással szokták szedni. A kecskerágó is jobban gyökeresedik ezzel a módszerrel)
Az ültető közegbe tűzdeljük
A begyökeresedett példányokat becserepezve továbbneveljük
Lilaakác – Glicínia – Wisteria szaporítása
A lilaakác pillangósvirágú növény, pompás lila vagy ibolyaszínű virágfürttel. Szárnyalt levelei is mutatósak. Igen erős növekedésű, idősebb korára megfásodó szárú csavarodva kapaszkodó növény. Védett, napfényes tenyészhelyet és nedves, humuszban gazdag, jó vízelvezetésű talajt igényel. Ne ültessük túl közel a házfalhoz, mivel ott túlságosan száraz a talaj. Jó 10 méter magasra is megnő. Április - júniusban virágzik. Metszése: Ritkítsuk és a hosszúra nyúlt fiatal hajtásokat kora tavasszal és nyáron vágjuk vissza. A tavaszi metszésnél vigyázzunk, a virágrügyeket ne vágjuk le. Liánszerű hajtásai képesek arra, hogy összelapítsák az ereszcsatornát és megemeljék a tetőcserepeket. Ezért gondosan vezessük a lilaakácot az alaposan falhoz rögzített, kifeszített huzalokon. Egy rusztikus pergola tökéletes választás lehet a lilaakác futtatására. Csavarodva kapaszkodó, kúszó növények, nehéz irányváltoztatásra kényszeríteni. Idősebb korában göcsörtös, szívós törzset fejleszt. Ha a kerítés mellé ültetjük, ne fűzzük be a kerítés drótja közé a vékony hajtásokat, mert idővel teljesen eldeformálhatja, megemelheti.
A lilaakác szaporítása: Legegyszerűbb szaporítási módja, ha egy idősebb tő mellől kiássuk a sarjhajtásokat. A lilaakác idővel gyakran hoz sarjhajtást, melyet kiásva és leválasztva új helyére telepíthetünk. Másik szaporítási módja a bujtás. Tavasszal egy vagy több hosszú hajtást a közönséges vagy hullámos bujtással szaporíthatunk A fás dugványozással is érhetünk el sikereket. A nyár végén a fás érett hajtásokból 20-25 cm hosszúakat vágunk, a leveleket és a hajtáscsúcsot levágjuk, majd a vesszőket a jól előkészített talajba - szabadföldbe- duggatjuk. A dugványok téli védelméről megfelelő takarással gondoskodnunk kell. Célszerű a takaróanyag közé rágcsálóirtót is kiszórni, mert az egerek menedéket keresnek a kukoricaszár - szalmaréteg alatt, és esetleg megrághatják a vesszőket. Tavasszal, miután az idő felmelegedett, a takarást eltávolítjuk, és a kihajtott, begyökeresedett példányokat iskolában továbbneveljük.
Magvetés: Magról is jól szaporítható. Az érett magvakat egy cserép földre helyezzük, sekélyen takarjuk be, és gondoskodjunk a melegről és nedvességről. A magvetés hátránya, hogy legalább 7-10 év mire virágozni fog. Nem, nem tévedés a 10 év. Egy kertészetben vásárolt, oltott vagy dugványról szaporított példánynak is kell 2-3 év, mire a saját helyén virágozni fog. Pedig, az már legalább egy évig nevelődött, mire kiárusításra került. Egy magoncnak sokkal tovább tart elérni azt a fejlettségi fokot, hogy képes legyen a szaporodásra, vagyis a virág nevelésre. Ezért nem érdemes a magvetéssel foglalkozni, mert hosszú időbe telik, mire gyönyörködhetünk benne.
Lilaakác metszése
A lilaakác metszés nélkül és szépen nő, és virágot is hoz, de a kertben túlságosanelburjánzik, ezért szükséges, hogy évente kétszer megmetsszük.
Az első metszés a kora tavaszi, amikor a tavalyi hajtásokat megkurtítjuk, eltávolítjuk az összes nem kívánatos vesszőt, és a túl hosszúra nőtt hajtásokat visszavágjuk 3-5 rügyre.
Rózsa metszése
1. Minden rózsánál a típusnak megfelelő metszésmódot kell alkalmazni. 2. A beteg, sérült ágakat és vesszőket mindig távolítsuk el. 3. A bokor közepén lévő, vagy befelé növő vesszőket vágjuk ki, ezáltal tegyük szellősé a bokrot. 4. Az elöregedett részeket tőből vágjuk ki. 5. A vadhajtásokat is tőből távolítsuk el. 6. kifelé álló szemre ferdén metszünk, a lejtés ne a szem felé legyen. 7. A rügy fölött ne hagyjunk csonkot. 8. Metszés közben fertőtlenítsük az ollót, elkerülve, hogy a betegségeket mi magunk vigyük át egyik növényről a másikra.
A metszés időpontja február vége és április eleje közé essen. Amikor a Forsythia (Aranyfa) virágzik, tökéletes az idő metszéshez. Az ábrán látszik, hogy a szem fölött van a vágás. A szem kifelé néz. Ezekből a szemekből lesz a legerősebbhajtás. A későbbiek folyamán, mikor ellenőrizzük a kihajtást, a befelé növő hajtásokat kivágjuk.
Az ábrán látható, hogy egy besűrűsödött rózsabokrot mennyire kell visszavágni, hogy kellően szellős, levegős legyen. A hosszúra nyúlt hajtásokat 6-8 szem fölött, a csenevész, rövid vesszőket tőből, a rövidebb hajtásokat2-3 szemre vágjuk vissza. Ahol az ágak összedörzsölődnek, az egyik ágat szintén el kell távolítani, valamint a vadhajtást is.
A metszés után a megmaradt ágak közül ki kell választani 3- 6 vesszőt, amit meghagyunk. Ezek legalább ceruza vastagságúak legyenek. A túl öregeket ne tartsuk meg, valaminta nyurga, vékonyakat sem. Törekedjünk arra, hogy a bokor szellős, levegős maradjon.
Az elnyílt virágokat rendszeresen távolítsuk el. Fölösleges tápanyagot von el a növénytől a magképzés, és késlelteti a további virágok kifejlődését. A visszavágástaz első 5 leveles levélpár fölött végezzük, mert az itt elhelyezkedő rügyekből fejlődnek ki a legerősebb új hajtások.
A rózsa vadhajtása
A floribunda rózsa metszése
A hagyományos floribunda rózsák, termetes, csoportos virágzatú, ún. babarózsák. (Hétköznapi szóhasználattal, babarózsának nevezzük a poliantha rózsákat is!) Jellegzetességük, hogy egy száron számos virág található. Több fajta alkalmas vágóvirágnak is közöttük. Gyakran magas zöldsövények elécsoportosan ültetik őket. Alkalmasak évelőkkel, fákkal, bokrokkal társítva. Lehet egyenként, kisebb csoportokba, és a kert különböző részeit elválasztó sövényként is telepíteni.
Metszéskor csak ritkítjuk, igazítjuk, hogy szellősebb, levegősebb legyen a bokor szerkezete.Az általános metszésiútmutatóban leírtak itt is érvényesek.
Metszeni ferdén, közvetlenül 5-10 mm-rel a rügy felett kell úgy, hogy a rügy mindig a metszés magasabbik oldalán legyen. A legfelső rügy mindig arra nézzen amerre az új hajtást nevelni akarjuk. A vadhajtásokatés az elöregedett ágakat tőből távolítsuk el. A sérült beteg hajtásokat szintén tőből kivágjuk. A bokor közepén levő vagy befele növő vesszőket vágjuk ki, a bokrokat ez által tegyük szellőssé.
Ezt követően eltávolítjuk azokat a hajtásokat, melyek zavaróak.
Majd tőből kivágjuk az elöregedett hajtásokat. Ezeket felismerjük sötét színükről. Célszerű fokozatosan végezni, tehát egy évben csak egy, max. két nagyon öreg hajtást kivágni, így folyamatosan újul meg a rózsatő.
Következik a ritkítás.
Ha túl sok fiatal hajtást hozott alulról (ha jó erőben van, akkor így van), ezek közül ki kell választani 3-5 egészségeset, szép egyenesen fejlődötett, ezeknek a tetejét visszavágni kb. 20-80 cm-t, ami függa hajtás nagyságát ól, a kordon magasságától, de nem több, mint a hajtás 1/3-a, a többi új hajtást pedig tőből eltávolítani.
Ha ez megtörtént, akkor a megmaradó 2-6 éves hajtásokat kell megmetszeni. Fő szempont, hogy a metszést követően egy-egy hajtáson 3-4 rügynél kevesebb, de 8-10 rügynél több se legyen.
Arra kell törekednünk, hogy minél több hajtást hozzon a rózsa, mert a végén fog virágozni, de ne túl sokat ahhoz, hogy a lombsűrűséggel megfojtsa, illetve kimerítse magát Az idősebb ágaklefűrészelése után a metsz-felületet kenjük be fa-sebkezelő anyaggal. Ha szükséges, kötözzük fel az ágakat.
Metszés, ritkítás után:
Két típusa van a futórózsáknak: Az egyik hajlamosabb a kapaszkodásra, míg a másik inkább a támaszra csavarodik. (A magyar szóhasználat nem különbözteti meg a climber és a rambler rózsákat. Az előbbi inkább kapaszkodik, az utóbbi inkább csavarodik.) Mindkét típus alkalmas a talajszintig rózsákkal borított "virágoszlopok" kialakítására. (A hagyományosfutórózsák függőlegesen nevelve hajlamosak a felkopaszodásra.) Ezek a fajták nem bírják el saját súlyukat ezért tüskéik segítségével kapaszkodnak vagy felkötözik őket. Virágjuk összetett és számos fajta hasonlít a régi rózsákra, és illatos is.
A magasra növő rózsáknak rengeteg fajtája van. Sokak által kedveltekés jó tulajdonságokkal rendelkeznek a "Rambler" rózsák (liánrózsák). Ezek a rózsák több éves töveken virágzanak, az ágak idősebbek egy évnél. A fiatal ágak hajlíthatók. Legoptimálisabb feltételek között ez a fajta évente akár 3 métert is nőhet. A legtöbb virág a vízszintes és íves ágakon nő. A rózsa akkor a legszebb, ha a számára szükséges „utat” hanyagul keresheti meg. A virágzás késő tavasszal és kora nyáron várható, néhány fajtánál ősszel másodvirágzásra lehet számítani. Habár vannak a lisztharmatra fogékony fajták, a legtöbb „Rambler” mégis ellenálló, amik akár még a fagyot is elviselik, anélkül, hogy megvédenék azzal szemben.
Hogy a növények alul ne legyenek kopaszak, az ágakat vízszintesen is vezesse. Így egyenletes virágzatot nyerhet az egész növényen, és nem csak felülről. A "climber" fajták valamivel kevésbé erősek, mint a "Ramblerek", de helyes ápolással és megfelelő helyen kertje vagy erkélye nyereménye lehet.
Néhány ismertebb és kedveltebb növény szaporítás módja:
Abies concolor Kolorádói fenyő: Magvetés. A tobozokat papírzacskóba téve kiszárítani, miután a magok kiperegtek, hűvös, száraz helyen tárolva, tavaszi vetéssel
Acer palmatum Japán juhar: magvetéssel, a magokat egy éjszakán át meleg vízben áztatva, nedves tőzegben hideg helyen tartani, majd tavasszal ültetni
