Bejelentés



Matyó Kertbarát Egyesület 3400. Mezőkövesd, Szent László tér 24.

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek.
+
Ingyenes tanulmány:
10 megdöbbentő ok, ami miatt nem megy az angol.








Zöldséges kertek 2.

Fejes káposzta

Vetés - ültetés: IV. hónap


A káposztafélék legnagyobb része, így a fodros kel is a Földközi-részein télen szinte nemzeti eledelnek számít.

 

A Földközi tenger környékéről származik, ahol még ma is közel ötvenféle vad alak fordul elő. A rendszerezők nagy része a termesztett káposztafélék ősének, a Brassica oleracea var. silvestris L. változatot tekinti. A vadkáposzták nyomait már a kőkorszaki ásatásoknál is megtalálták, tehát az ősemberek is ismerték.

A fodros kelhez igen közeli formát időszámításunk előtt az ókori Görögországban termesztettek. Tőlük vették át a rómaiak, ahol nagyon kedvelt csemege lett. Már az 1. századból 7 különböző, a maiakhoz igen hasonló káposztaféle leírása maradt ránk Pliniustól. A ma termesztett és jól elkülöníthető formák a középkortól váltak ismertté.

Magyarországon a 16. század óta vannak írásos feljegyzések a káposztafélékről, a 18. századtól egyes helyeken már káposztáskertekről írtak. Jelentős árutermelés az 1800-as években a bolgár kertészek megjelenésével alakult ki. Ekkor a ma ismert valamennyi fajtatípust termesztették, például a fodros kelből három fajtát tartottak nyilván.

Gyökere gyorsan fásodó karógyökér, amely az alsó felében ágazik el néhány vastagabb oldalgyökérre. A mélyre hatoló, erős gyökérzet biztos tartást ad a nagy zöldtömegnek. Szárhosszúsága fajtánként változó, 80-170 cm között lehet. Az egész hosszúságában egyenletesen vastag zöld, kékeszöld szár alulról fölfelé fokozatosan fásodik, 2-8 cm az átmérője, ez a vastagság nemcsak a fajta típusától függ, hanem az ültetés sűrűségétől is.

Dús levélzete (14-20 levél) alulról fölfelé egyenletesen borítja a szárat. Levélnyele hosszú, időnként eléri a levelek nagyságát. Az ovális, nagy levéllemez színe kékeszöld, kívül vastag, egyenletes viaszréteg borítja, széle csipkésen fodrozott. Vannak olyan fajták is, amelyek levele csak enyhén hullámos, sőt a levélszélük is majdnem ép. Mélyen barázdált, tojásdad levelei végig hólyagosán felfújtak, ezért a levélerek alig láthatók. A főér környékén gyakran látni antociános elszíneződéseket. A levélszín a hagyományos középzöldön kívül lehet haragoszöld, lilás vagy barnás árnyalatú is.

Áttelelés után, a következő évben hoz virágot és magot. A virágszár hossza egyes fajtáknál a 2 m-t is elérheti. Bugás virágzatában alig látni elcsökevényesedett vagy elhaló virágokat, jó maghozó. Főleg az alsó részen fordulnak elő kicsi és ülő levelek, a virágszáron kevés van belőlük. A felső harmadában, egyes esetekben a felétől elágazó központi szára zöld vagy kissé kékeszöld színű.

Egyes virágokban a zöld színű csészelevelek szabadon állnak és alternálva helyezkednek el a sárga színű, szintén szabad sziromlevelekkel. A hat szabadon álló porzószál közül négy mindig hosszabban kiáll. A felső állású magház két termőlevélből nőtt össze. A méhek nagyon kedvelik a virágát, mert a jelentős meny-nyiségűpollenen kívül sok és nagy cukortartalmú nektárt termel.

Vékony csőm, hosszú becőtermése a magszárral hegyes szöget zár be, egyes fajtáknál a szárhoz simuló. A két kopács-csal nyíló hecőkben apró, 1 mm-es átmérőjű, gömb alakú, sötétbarna magok foglalnak helyet. A nyár közepére beérő be-cők az érés előrehaladtával fokozatosan nyílnak fel, ezért magtermesztésnél folyamatosan kell szedni, mert ellenkező esetben a termés egy része elpereg.

Környezeti igénye

Kis hőigényű, a bimbős kellel együtt a leghidegtűrőbb káposztaféle. 13-15 °C-os átlaghőmérséklet az optimális számára, csírázáshoz természetesen ennél melegebb, legalább 16-20 °C szükséges. A magas nyári hőmérsékletet jól tűri, egyike azon zöldségfélének, amelynek fejlődését a hőmérséklet-ingadozások alig befolyásolják. A nálunk előforduló leghidegebb teleket is átvészeli, nem fagy ki.

Fényigénye közepes. Vele azonos magasságú vagy kisebb zöldségfélékkel vegyesen is termeszthető, de félárnyékban vagy ún. vonuló árnyékban is megmarad. Sőt, szórt fénybe, kevés árnyékot adó fák alá is ültethető.

A káposztafélék közül a legkevesebb vizet igényli, ebben még a bimbós kelt is megelőzi. Jó vízgazdálkodású területen akár öntözés nélkül is termeszthető. Nagy hozamot természetesen bő vízellátással ad, ami akár két-háromszori öntözést is jelenthet.

A talajjal szemben is igénytelen, hazánk szinte bármelyik területén - a szélsőségeseket kivéve - termeszthető. A talaj kémhatása nem gátja a növekedésnek, bár optimális igénye a semleges kémhatású talaj. Kissé savanyú erdei talajokon, irtásokon is biztonságosan felnevelhető. A humuszos, mély rétegű talajok a legmegfelelőbbek számára.

Nagy zöldtömege sok tápanyagot von ki a talajból, ezért tápanyagigénye jelentős. Szervestrágyázott vagy pihentetett, „zsíros" területről várhatunk bő termést. Szerves trágya hiányában 10 m2-re 80-100 dkg pétisót, 50-70 dkg kálisót és szuperfoszfátot tervezzünk. Amennyiben szervestrágyázunk (50-70 kg/10 m2), akkor elegendő 20-30 dkg vegyes műtrágya-kiegészítés.

Termesztése

Másodnövénykénti termesztése terjedt el leginkább. A nyár elejéig lekerülő zöldségnövények (retek, borsó, korai burgonya stb.) után ültethetjük. Miután betegségekre kevésbé fogékony, a korai káposztafélék után is termeszthető.

Mélyre hatoló gyökérzete miatt alapos talaj-előkészítést igényel, ez lehet mély kapálás vagy középmély szántás. Lehetőleg előző ősszel, tehát még az előnövény alá juttassuk ki a szükséges mennyiségű trágyát, amennyiben ez nem lehetséges, akkor közvetlenül alá csak jól érett komposztot és a műtrágyát terítsük ki. A meleg időjárás miatt a talajmunkát mindig talajlezárással (gereblyézés, boronálás stb.) fejezzük be.

Tenyészterület-igénye nagy, legalább 70-80 cm-t hagyjunk az egyes tövek között. Ültethető bizonyos zöldségfélékkel vegyesen is, például sárgarépával, babbal, cukkini-vel stb. Fiatal szőlő és gyümölcsös sorközeibe is kerülhet.

Szaporítható palántázással vagy közvetlen szabadföldi helyrevetéssel. Teljes kifejlődéséhez legalább 14-18 hét szükséges, ezért a helyrevetést már júniusban elkezdhetjük. A palántákat július elején, közepén ültessük ki. A palántanevelést, amelynek időtartama 4-5 hét, a szabad földön is elvégezhetjük.

Évközi ápolási munkája porhanyító, saraboló, gyomirtó talajmunkákból áll, esetleg fejtrágyázhatjuk. Csapadékszegény nyarakon a néhányszori öntözés igen hatásos, szemmel láthatóan segít a növekedésében.

Szedését a teljes kifejlődés után (október közepe) kezdhetjük meg. Alulról felfelé haladva kézzel törjük ki vagy éles késsel vágjuk le a leveleket, amelyek néhány napon belül kerüljenek felhasználásra, de szükség esetén hűvös helyen egy-két hétig is eltarthatjuk.

Miután a fajták nagy része kiváló télálló, a téli-kora tavaszi időszakban folyamatosan akár a hó alól is szedhetünk zöld leveleket. A korai káposztafélék megjelenéséig célszerű meghagynunk, s csak azután számoljuk fel ültetvényünket. Még ekkor is jelentős mennyiségű zöldtömeg marad vissza, amit zöldtrágyaként is hasznosíthatunk.

Felhasználása

Dekoratív megjelenése, jó télállósága miatt néhány tő a pihenőkertekben is helyet kaphat, levelei pedig friss zöldségként hasznosíthatók. A következő évben nyárig meghagyhatjuk, mert dús virágzata igen jó méhlegelő.

A termesztési lehetőségeket szélesíti, hogy savanyú erdei talajon is megmarad, így vad-eleségnek is ültethető. Sok országban takarmányozási célból vetik, elsősorban a szarvasmarhák számára. Nagyon kedvelik a nyulak és a baromfik is. A díszkáposztához hasonlóan a virágkötészetben mind a levele, mind hosszú szára jól felhasználható a levélüstökkel együtt. Jó minőségű, tápanyagdús talajon nagy zöldhozamot ad (50-60 kg/10 m2). A levelek a jelentős rosttartalmon kívül sok ásványi sót (vas, mangán, kalcium stb.), C- és B-vitaminokat, 2-3% fehérjét és 5-6% szénhidrátot tartalmaznak. Felhasználása leginkább a kelkáposztáéhoz, részben viszont a bimbós keléhez hasonlít. Németország egyes részein, télen szinte nemzeti eledelnek számít.

Fokhagyma

Vetés - ültetés: III. - IV. hónap

Sok minden tisztázatlan a fokhagyma körül: számos változatának igen különböző a környezeti igénye, különböző a természetes szaporodásuk módja is; sokat tudunk és sok mindent nem tudunk az élettani hatásáról, és nincsenek tisztázva termesztésének körülményei se minden vonatkozásban.
Annyi azonban bizonyos, hogy a fokhagyma egyike a legfontosabb fűszernövényeknek, a magyaros ételek elengedhetetlen ízesítője. Nem magyar specialitás azonban, mert az egész világon termelik és fogyasztják - helyenként nagyobb mértékben és kiterjedtebben, mint nálunk.

A korszerű orvostudomány elismeri, hogy a fokhagyma rendszeres fogyasztása eredményesen csökkenti a magas vérnyomást, segít megelőzni az érelmeszesedést, fokozza az emésztőrendszer, az epe és a máj működését, fertőtleníti a bélrendszert. Régi mondás, hogy a tartós egészség feltétele naponta egy vöröshagyma, két gerezd fokhagyma és három alma. Ezt a receptet sok kertészkedő megfogadhatná, és alkalmazhatná Saját terményei felhasználásával!
Ismeretes a fokhagyma baktériumölő hatása. A Kochféle tbc-bacilusokat 1/1500 hígítású fokhagymakivonat megöli. Tudományosan igazolt gyógyhatásai mellett széles körben használták (és egyes helyeken használják még ma is) varázsszerként: az ókori népek a nyakukban viseltek egy gerezd fokhagymát amulettként, és azt tartották róla, hogy az megvédi őket a szemmelverés és a betegségek ellen.
Mindent azonban még a tudósok se tudnak erről a titokzatos növényről. Azt például csak nemrég állapították meg, hogy nagyon kifejezett hatása van a környezetében élő növényekre, illetve a növényeken élősködő kártevőkre és kórokozókra. Most, amikor a növények vegyszerek nélküli termesztése előtérbe lépett, sokan és sok helyütt vizsgálják, hogy a fokhagyma milyen segítséget tud nyújtani a környezetükben élő többi haszonnövények megvédésében.
A növény Kirgízia sztyeppjeiről származik, de már az ókorban eljutott az akkor virágkorukat élő, nagy hatalmú mediterrán országokba; az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak rendszeresen fogyasztották, és persze termesztették is.
Nálunk viszonylag kis területen termelik - azt is főként a kiskertekben. Jelentősége mégis kitüntetett, mert szinte mindennap szüksége van a háziasszonyoknak egy-egy gerezd fokhagymára. Kis termény - szokták mondani. Amikor azonban egy esztendőben, valamiféle okból nem volt a piacon fokhagyma, a hiánya joggal okozott kényelmetlen közérzetet a lakosság köreiben.

Termesztése:

A fokhagymának sokféle változata van; egyesek magot érlelnek, tehát magról szaporíthatók. Akadnak olyanok, amelyek a magszár csúcsán kis hagymácskákat hoznak létre, mások viszont sarjhagymákkal szaporodnak. A nálunk általában termelt változat nem hoz magot, de vannak tavaszi és őszi fokhagymák, amelyeknek az ültetési időpontját nemkívánatos felcserélni, vagyis az őszieket ősszel, a tavasziakat tavasszal kell elduggatni.
Nálunk a fokhagymát úgy szaporítják, hogy a gerezdekből álló és csupán fellevelek által összetartott hagymát szétszedik, és a gerezdeket duggatják a földbe. Az a tapasztalat, hogy az őszi duggatás eredményesebb, mert nagyobb és biztosabb termést ad, mint a tavaszi.
A fokhagyma voltaképpen nem igényes növény. Elviseli a téli hideget és a nyári meleget. Fényigénye nem nagy, a kisebb árnyékban is jól tenyészik, ezért nyugodtan ültethetjük gyümölcsfák közé vagy vegyesen, más, magasabb termetű növényekkel (pl. csemegekukoricával) is. Erős, bojtos gyökérzetével még a viszonylag száraz talajból is felveszi a neki szükséges vízmennyiséget, ezért öntözni nem szükséges. Kifejezetten nem kedveli, ha frissen trágyázott talajba kerül, ezért inkább úgy válasszuk meg a helyét, hogy az előző évben bőségesen trágyázott ágyás jusson a számára.
Az természetesen fontos, hogy a földet alaposan előkészítsük a számára: a mély ásást meghálálja. Október elején duggassuk a gerezdeket. Nem fejleszt nagy lombot, ezért elég sűrűn lehet ültetni, vagyis 25 cm sor- és 10 cm tőtávolságra.
Egy hagymában rendszerint 8-12 ültetésre alkalmas gerezd található. Egy gerezd 2,5-3,0 gramm, így m2-enként 60-100 gramm vetőanyag szükséges.
Az elduggatott gerezdek még ősszel meggyökeresednek. Télen legföljebb némi lombtakarással kell védeni a kemény hidegek ellen.
Tavasszal korán növekedésnek indul, és lapos leveleket növeszt. (Rokonának, a vöröshagymának hengeres, csőszerű levelei vannak.) A nyári munkák kapálásból és gyomlálásból állnak. Minthogy kis lombja kevés árnyékot vet, ezért a környéke erősen gyomosodik. Kapáláskor vigyázni kell arra, hogy a fejlődő hagymákat ne sértsük meg.
Kártevője és betegsége nem szokott fellépni, ezért vegyi védelemre nincs szüksége.
A növekvő fokhagymákat már nyáron lehet használni friss fogyasztásra - annál is inkább, mert ilyenkor az előző évi termés már rendszerint elfogyott. Az állomány kiszedésére augusztusban akkor kerül sor, amikor a növények levelei megsárgulnak, a szára elszáradt. Ekkor a hagymákat kihúzogatjuk, vagy nagyon kötött talaj esetén kiássuk a földből, napon megszárítjuk, megtisztogatjuk, és csinos koszorúba, füzérbe kötjük, majd száraz helyen tároljuk. A fokhagymakoszorúk - a paprikafüzérekhez hasonlóan -a konyhák szép és a helyhez illő díszei.
A fokhagyma kiszedése után az ágyást ne hagyjuk üresen. Újabb felásás és elmunkálás után az ágyást fejes saláta palántázásával, spenót vagy cékla vetésével hasznosíthat
Termésmennyiség: 1-1,5 kg/m2. Egy kilóban 30-32 db fokhagyma van.

Felhasználása:

A fokhagyma jellegzetes, igen hosszú ideig tartó, intenzív szagát egy kéntartalmú vegyület, az allil-szulfid okozza. Ezt sokan - magukon és másokon - túlságosan is áthatónak és kellemetlennek tartják, ami messzemenően egyéni megítélés dolga; ha nem is kellemes, de nem visszataszítóbb, mint a nem kevésbé intenzív pálinkaszag.
Ezen is lehet azonban segíteni: ha a fokhagymás-zsíros pirítós fogyasztása után szájat mosunk, majd megiszunk egy pohárka tejet, esetleg elropogtatunk egy szem pörkölt kávét, akkor a szaga nagymértékben mérséklődik.
A magyar háziasszonyok húsok spékelésére, mártás készítésére és sokféle főtt étel ízesítésére használják - nagy sikerrel.
Akinek nincs kertje vagy aki a kertjében nem termel fokhagymát, az nemcsak a piacon és az üzletekben árusított fokhagymával ízesítheti a házikosztot, hanem a konzervgyárakban készített fokhagymapasztával és -porral is. Nemrég forgalomba került a fokhagymás konyhasó is.

Hónapos retek

 

Vetés - ültetés: III. - VIII. hónap

A hónapos retek egyéves növény, mert miután kifejlesztette gumóját, rövidesen magszárra nő, amelyen magokat érlel, majd elpusztul. Tenyészideje a veteményeskert növényei közül a legrövidebb: mindössze 55-60 nap. Minthogy az egyik legkeresettebb primőr zöldség, ezért a kertészetekben melegágyban, vagy fóliasátor védelme alatt termelik.
Ha a családi veteményeskertben vetjük el a magját, akkor a rövid tenyészidő lehetőséget nyújt arra, hogy kihasználjuk a vegyes termelésben rejlő előnyöket.
A hónapos retek magját pl. együtt vethetjük a sárgarépáéval és a petrezselyemével, mert mire ezek kikelnek, a hónapos retket már ki is "termeltük". Vethetjük a retket fejes saláta, hagyma, karalábé, póréhagyma stb. közé is.

Termesztése:

A hónapos retket szinte az egész Földön termelik. Európába Marco Polo hozta be Kínából.

A megvastagodott szik alatti szár - a gumó - nagyon változatos alakú és színű lehet; vannak gömb, szív, tojás és henger alakú, piros, fehér és lila héjú hónaposretek-fajták. A gumó húsa fehér, esetleg kissé pirosas. A növény levelei többnyire serteszőrösek, de akadnak csupasz levelűek is; ezeknek a lomb ját is szokták fogyasztani.

Hidegtűrő magja már 2-3 °C-on kezd csirázni, és 15-20 °C-on kel ki a leggyorsabban. Később, a gumóképződéshez sincs szüksége nagyobb melegre. Minthogy azonban kedveli a nyirkos talajt és a párás levegőt, ezért érdemes fólia alatt termeszteni.

A hónapos retek jellegzetesen hosszúnappalos növény, ami azt jelenti, hogy nyár felé haladva - amikor már hosszabbak a nappalok, és rövidebbek az éjszakák - könnyen felmagzik, és nem fejleszt gumót. Ezért csak kora tavasszal érdemes vetni. Fényre azonban mégiscsak szüksége van, mert e nélkül a növények megnyúlnak, nagy lombjuk fejlődik, de a gumóképződésük gyenge lesz.

Különösen a gumóképződés idején igényel sok nedvességet; kellemetlen, csípős íze akkor alakul ki, ha ebben az időszakban magas a hőmérséklet, és kevés a talajban, illetve a levegőben levő nedvesség. Száraz talajban idő előtt megpudvásodik, puha, összenyomható, üreges lesz. Ez a jelenség hosszabb tárolás és szállítás idején is bekövetkezik.

A hónapos retek legjobban a laza, homokos, de tápdús talajban díszlik. A magokat egymástól 15-20 cm távolságra húzódó sorokban vetjük el, ritkásan. A drazsírozott magok egymástól 4-5 cm-re legyenek. A magokat sekélyen takarjuk földdel, és a talajt tömörítsük. A drazsírozott magvetést föltétlenül, bőségesen meg kell öntözni, mert a magokat körülvevő vivőanyag átnedvesedéséhez sok nedvességre van szükség!

A vetés további ápolása gyomlálásból, kapálásból, a szükséges ritkításból és öntözésből áll. Ez utóbbiról már Lippai[link a lippais cikkre] is megemlékszik ily módon: "A Bécsi-retket szüntelenül öntözni és sokszor napjában, főképpen, ha az verő fény szolgál és mihent el szárad fellyül a föld: és így a férgek sem vesztegetik annyira el, gyengébb is leszen; de hamarább is megtaplósodik." Fejtrágyázni rövid tenyészideje miatt nem kell.

A veteményeskertben, szabadban vetett hónapos retket - átlagos tavaszodás esetén - már április második felében lehet szedni. Először a nagyobb gumójúakat húzogassuk ki; így a megmaradók több helyhez, tápanyaghoz és nedvességhez jutva, gyorsabban fognak fejlődni.

Száraz tavaszon gyakran megtámadja a retekvetést a földibolha, amely a levelek nedvét szívja ki. Ha kezünkkel végigsimítjuk a növények sorát, akkor láthatjuk és érezhetjük a bolhák "pattogását". Tömeges elszaporodásuk esetén a levelek apró, kifehéredett foltjai is jelzik a kártételt. Ha idejében felismerjük a bolhák jelenlétét, akkor naponta többszöri, hideg vizes permetezéssel gyéríthetjük őket. Vegyszeres védekezésre rendszerint nincs lehetőség, mert a növényvédő szerek többségének az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje hosszabb, mint a permetezéstől, illetve a porozástól a retek kiszedéséig eltelő időszak. Márpedig a vegyszermaradékot tartalmazó növényi részeket nem ajánlatos fogyasztani, és szigorúan tilos értékesíteni.

Sok bosszúságot okoz a kertészkedőknek, hogy a fejlődő retek megkukacosodik, vagyis a retek gumójában szabálytalanul haladó járatok keletkeznek és ezeket barna ürülékszemcsék töltik ki. Rendszerint megtaláljuk a járatban a gyökérlégy szennyesfehér színű lárváját is. A kártevő ellen úgy védekezhetünk, hogy magvetéskor a kihúzott vetőbarázdába Basudin G vagy Galition nevű talajfertőtlenítőszert szórunk.

Nemcsak tavasszal, de ősszel is termelhetünk hónapos retket. Ilyenkor a szép, piros retek ismét újdonságnak számít, ezért az asztalon (és a piacon is) nagy keletje van. Szeptember elején vetve és nem takarékoskodva az öntözéssel, október közepén szedhetjük fel a gumókat.

Felhasználása

A hónapos retek azon kevés zöldségféle közé tartozik, amelyet kizárólag nyersen fogyasztunk. Egy régi mondás azt tartja, hogy "a retek reggel méreg, délben étek, este pedig orvosság". Ez azonban inkább a nehezebben emészthető, több rostot és illó savat tartalmazó, téli retekre érvényes.

A kertbe azokat a fajtáit ültessük, amelyeknek a gumója a föld fölött, vagy sekélyen a talajban alakul ki. Legkedveltebbek a kevés lomblevelet fejlesztő, gyors növekedésű, piros gumójú fajták. Fólia alatt a Korai piros és a Saxa, szabadban a Korai legjobb, a Champion, a Rubin és a fehér Jégcsap bizonyult a legjobbnak. Őszi termesztésre való a Piaci piros fajta.

Nemcsak hideg ételek kísérőjeként fogyaszthatjuk, hanem saláták készítéséhez is felhasználhatjuk. Hidegtálak és ételek díszítésére kiválóan alkalmas.

Kapor

 

 

Vetés - ültetés: IV. - VI. hónap

Elterjedt fűszer- és gyógyszeralapanyag

Az ernyősvirágzatúak családja Anethum nemzetségének két faja közül a graveolens az ismert és általánosan elterjedt. A növény őshazájáról megoszlanak a vélemények, egyesek a Közel-Keletre, mások a Földközi-tenger vidékére helyezik, ahol vadon is előfordul. Innen terjedt el egész Ázsiában, Amerikában, Európában. Kontinensünkön már az ókorban is ismert volt, a görög-római birodalomban kiterjedten fogyasztották.

Egyéves, kissé fásodó szárú növény. Karógyökere 40-60 cm mélyre hatol a talajba, a felső 20-30 cm-es részen egyenletes eloszlásban, de nem túl sűrűn indulnak ki belőle az oldalgyökerek. Gyengén fejlett gyökérrendszere miatt érzékenyen reagál a felső talajréteg vízforgalmára. Hengeres, mereven felálló szára finoman barázdált, a gyökérnyaktól kezdve bármelyik szakaszán elágazhat. Szárának hosszát (60-140 cm) a környezeti tényezők erősen befolyásolják. A száron végig található szórt állású levelek közül az alsók könnyen elszáradnak. A tő- és a szárlevelek többszörösen szárnyasán szeldel-tek, a levélhüvely csúcsa kicsípett. Az ép szélű keskeny levélsallangok fonalasak. A szár és valamennyi oldalhajtás végálló ernyős virágzatban végződik. A virágzat alatti 1-2 gallérlevél korán lehullik.

Az ernyős virágzaton belül az egyes virágok négykörösek, mert a belső porzókör hiányzik, egy-egy körön belül öt virágtag foglal helyet. A csésze erősen leegyszerűsödött, karimája is jellegtelen. Az öt sárga sziromlevél szabadon áll, az ugyancsak öt porzó kissé kiemelkedik a sziromlevélszintből. A két termőlevélből összenőtt alsó állású magház mindkét rekeszében egy-egy magkezdemény található. A kétágú bibe vastag bíbevánkoson foglal helyet. Az alsó állású magház két termőlevélből nőtt össze. A magház és a termés kopasz, esetleg igen apró pelyhek találhatók rajta. Az ikerkaszat termés az érés folyamán két egymiagvú résztermésre esik szét. A termés lencseszerűen ösz-szenyomott, széle szárnyas. A barna résztermések háti, domború oldalán 4, míg a hasi részen csak, 2 illóolajjárat húzódik a mezokarpiumban. A magban a fejlett táplálószövettel szemben kis embrió található.

Környezeti igénye

Közepesen melegigényes. Fejlődése során hőigénye változik: kezdetben az alacsony hőmérséklet előnyösebb számára, míg bimbós állapotban a magas. Magjai 4-5 °C-on már csírázásnak indulnak, de az optimális csírázási hőmérsékleten, 12-15 °C körül, sok levelet és jó gyökérzetet fejleszt. Fejlődésének abban a szakaszában, amikor a szárcsúcsokon az ernyők megjelennek, hőigénye 10 °C-kal nő, csak 20 °C felett biztos a terméskötése és gyors az érés lefutása. A hidegre kevésbé érzékeny. Korai vetéssel az esetleg előforduló késő tavaszi fagyok sem tesznek kárt benne.

Fényszükséglete hasonlít a hőigényéhez. Kezdetben félárnyékban is szépen növekszik, ilyenkor nem szükséges a folyamatos megvilágítás. Virágzásakor azonban sok napfényt kíván. E periódusban, ha tartósan borús az idő, akkor lényegesen kevesebb mag kötődik. Öntözés nélkül is termeszthető. Tavasszal a talajnedvesség általában elegendő magjai csírázásához és a vegetatív részek növekedéséhez. Az ernyők megjelenése előtti felgyorsult fejlődéskor sok vízre van szükség, e magas vízigénye az egész virágzás idején tart, majd terméséréskor ismét csökken. Másodnövényként biztonságosan csak öntözéssel termeszthető, különösen fontos a kelesztő öntözés.

A talaj iránt kevésbé érzékeny. Szélsőséges talajtípusok (futóhomok, szik) kivételével mindenütt termeszthető. Sovány talajokon is megél, igaz jóval kevesebb maghozamot produkál és a szára is lényegesen rövidebb lesz. A könnyen melegedő, jő vízgazdálkodású középkötött vályogtalaj az ideális számára. Agyagos talajokon is megél, de a te-nyészideje meghosszabbodik. Közepes tápanyagigényű. Sovány talajokon ajánlatos 10 m2-enként 20-30 kg szerves trágyát adni alá, míg közepes tápanyagszintű területeken elegendő a műtrágyázás is. Fokozottabb foszfor- és káliumadagolásra nagyobb maghozammal válaszol. Ugyanakkor, ha a nitrogén van bőségben, több leveles hajtás takarítható be, de kevesebb magot köt. 10 m2-es területre 20-25 dkg pétisót, 40-45 dkg szuperfoszfátot és 15-20 dkg kálisót szórjunk ki, ha nagyobb maghozamot várunk. Fokozottabb zöldtömeg eléréséhez a foszfor és a kálium arányát csökkenthetjük, akár a felére is, míg a nitrogénét a másfél-kétszeresére növelhetjük.

Termesztése

Magját szabad földbe helyre vetjük. Rövid a tenyészideje (3,5-4 hónap), ezért elő- és utónövényként termeszthető. Erkélyládákban, cserepekben, városi lakások balkonjain is megél.

Ősszel a betakarítás után távolítsuk el a területről a fertőzött növényi maradványokat, majd szórjuk ki a szerves és műtrágyákat. Az utóbbiak közül a foszfor- és káliumtartalmúak egész mennyisége mellett a nitrogénnek 1/4-ét is ekkor juttathatjuk ki. Egyenletesen terítsük szét a trágyát, ne maradjanak nagyobb csomók vagy rögök. Ezután mélyszántással vagy ásással dolgozzuk a talajba, majd hagyjuk rögösen, hogy a téli csapadék könnyen lejusson. Tavaszra a hantok nagy része elmállik. Mihelyt rá lehet menni a talajra, kapával, gereblyével egyengessük el a felszínt. Aprómorzsalékos, kissé tömörített magágyat készítsünk.

Tavasszal, március elejétől vessük. Magtermesztésekor legalább május közepéig vessük el, mert később már bizonytalan a beérése. Másodnövényként július-augusztusban vethetjük, ekkor azonban magra már ne számítsunk. 12-20 cm között húzzuk ki a sorokat, úgy, hogy a magok 2-3 cm-nél mélyebbre ne kerüljenek. Vetés után alaposan takarjuk be és feltétlenül tömörítsük enyhe taposással a talajfelszínt, ellenkező esetben hiányos a kelés. Ebben az időszakban igen érzékeny a kiszáradásra, ezért, különösen nyári vetésekor csak öntözéssel kel kifogástalanul. Vethető köztesként is, nem túl magasra növő növények, gyökérzöldségek, burgonya, bab közé.

Rövid tenyészideje alatt két-háromszori kapálással gyommentesen tarthatjuk az ágyasát. Szárazságban néhány öntözést, különösen a virágzás időszakában, szépen meghálál. Öntözés nélkül gyorsan száradnak a levelei és kisebb a maghozama.

Levélfűszernek a 30-35 cm-es magasság elérésekor szedjük, ez még a szárba indulás előtti szakasz. Ekkor a hajtások zsengék, dúsan levelesek. A levágott leveles hajtásokat igen vékonyán kiterítve, száraz, fedett helyen szárítsuk meg és apróra összetörve zárt edénybe tároljuk. A magokat folyamatosan szedjük, mert az elvirágzás sorrendje szerint szakaszosan érik. Különösen az első szedésre vigyázzunk, nehogy a középső főhajtás legértékesebb magjai elhulljanak. A megbámult, de még nem pergő ernyőket metszőollóval vágjuk le és a levélhez hasonlóan mesterségesen szárítsuk tovább.

Rövid tenyészideje, gyors növekedése miatt ritkán vetik főnövénynek, pedig nemcsak nagy zöldtömeget ad (6-8 kg/10 m2), hanem jó maghozó is (1-1,5 kg mag/10 m2). Bár hazánkban nem fordul elő, termesztésből kivadulva, elhagyott kertekben, útszéle-ken az elszórt magokból évekig fenntartja magát.

A gombás betegségek közül a fuzikládiumos varasodás okozza a legtöbb gondot. Ez könnyen összetéveszthető a lisztharmattal. Bimbós állapottól kezdve lép fel, ellene a leghatásosabb védekezési mód a fertőzött növények eltávolítása és megsemmisítése. A kártevők közül a levéltetvek és különböző lepkék lárvái veszélyeztethetik a töveket.

Felhasználása

A Földközi-tenger környékén élő ókori népek általánosan használták gyógyszerként fejfájás és gyomorpanaszok ellen. A világoszöld illóolaj a zöld növény 0,3-0,5%-át, míg a termés 2,4-4%-át teszi ki. Az illóolaj fő komponense a d-karvon, d-limonon és felland-ren. Termésében ezenkívül 15-20% zsírolaj, fehérje is található. Az illóolaj mennyisége termőhelytől és időjárási tényezőktől is függ. Friss növényben a legtöbb aromaanyag virágzás után, zöldtermés állapotban található. Az ételízesítésen kívül egyes savanyúságok elengedhetetlen eleme, nemcsak ízesítőként, hanem tartósító hatása miatt is kedvelik, innen ered egyik népies neve, az uborkafű.

A gyógyászatban vizelethajtónak, étvágyjavítőnak és szélhajtónak alkalmazzák. Az élelmiszeriparban főleg tisztított illóolaját használják. Szárított és nyers zöld növényi része fűszerként is igen népszerű. Húsételek, töltelékek, főzelékek, sütemények ízesítésére hazánkban is általánosan használt és kedvelt.

 

 

 

 

 

 

 












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!