A cseresznyefa vadon régebben él erdeinkben, mint a kertekben, és szerte az országban, szinte mindenütt előfordul. Gyümölcse többnyire apró, fanyar, kevéssé leves, de azért fogyasztható. Nyugat-Szibériától Angliáig a tölgyerdők övezetében honos. A kerti cseresznyét valószínűleg a pompázatosan gazdag lakomáiról hírhedtté vált Lucullusnak köszönhetjük, aki egyébként tiszteletre méltó és sikeres hadvezér volt. A pontuszi Kerasuntból ő hozatott egy akkor kiválónak tartott cseresznyefajtát Itáliába. Kerasunt nevét őrzi a görög kerasos, a latin cerasus, a német Kirsche és a szláv származású magyar cseresznye szó is. A Magyarországról származó cseresznye már a 16. században kedvelt volt Bécsben és Ausztriában; irodalmi adatok egy dió nagyságú cseresznyéről tudósítanak, de az is lehet, hogy akkoriban a dió volt apró és nem a cseresznye nagy! Később a szőlőtermő tájak jellegzetes kísérőnövénye lett a cseresznyefa. Ez fokozta az akkori kisgazdák termelési biztonságát, hiszen ha a szőlőt elvitte a májusi fagy, a cseresznye akkor is nyújtott bevételt. Sajnos a zártkertekben, a szőlőkben álló cseresznyefák száma rohamosan csökken, igaz, hogy ezt az apadást a házikertekben és a lakóházak közelében ültetett fák száma ellensúlyozza. A cseresznye a legkorábbi, tavaszi gyümölcsünk: rendszerint már május 20-25 között a piacokra kerül kis csokorba kötve. Amikor ezt a korai cseresznyét kóstolgattuk gyermekkorunkban, akkor járta a mondóka: Újság hasunkba - hideglelés pokolba! Entz Ferenc, a szabadságharc tudós orvosa és egyben pomológus viszont így ír: "Senki se tudja a gyümölcs értékét jobban megítélni, mint a kofa; de semmiféle cseresznyét sem fizet az oly jól meg, mint a kis májusi cseresznyét, s egyiket sem becsüli meg annyira, mint ezt. Hol szemenként, hol pálcikára kötve adja, hol pedig aprócska fűzetekben árulgatja méregdrága pénzen." Termesztése Meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a cseresznyét csak a hagyományosan magas vagy közepes törzsű, terebélyes fán tudjuk megtermelni, vagyis a cseresznyefa nagy helyet követel magának a kertből. Ezért lehetőleg ne a kert közepébe, hanem a ház elé; a terasz szélére ültessük, ahol kevesebb helyet foglal el, árnyékot ad és díszít is. Minthogy fényigényes növény, ezért nem ajánlatos beszorítani se egymás, se más fák társaságába. Ha a kerítés mellé ültetjük, akkor a szomszéddal való későbbi viták megelőzése céljából pontosan tartsuk be az előírásos két méter távolságot a telekhatártól. Egy kiskertbe elegendő egy cseresznyefát ültetni, egyes részein a gyümölcs különböző időpontokban fog érni, tehát a szedés és a fogyasztás idénye széthúzódik, a fa termőképességét jobban ki tudjuk használni. Cseresznyefát - a nagyon kötött talajok kivételével nálunk mindenütt lehet telepíteni. A vízigénye csak közepes, amit az is mutat, hogy ha az érés kezdetén nagyobb eső hullik, akkor bizony számítani kell a cseresznye felrepedésére és gyors rothadására. A téli hidegre nem érzékeny, és a tavaszi fagyok is csak ritkán tesznek kárt benne. A vásárolt csemetékből ágcsoportos, sudaras koronát neveljünk. Már az első tavaszi, koronaalakító metszésnél nagyon fontos, hogy a vezérvessző alatt előtörő erős vesszőt eltávolítsuk, mert különben ikerágas koronánk lesz. A fiatalkori metszés egyébként meghatározza a fa termőképességét, mert ilyenkor kell elérnünk, hogy szellős, de nem ritka korona jöjjön létre. A fiatal fák törzsét az első években védeni kell a nyúlrágástól. Idősebb korban is szükség lesz a korona metszésére, mert a termőrészek idővel elöregednek, és ezeket meg kell 3-4 évenként ifjítani. Aki ezt az évenkénti, részleges ifjítást nem mulasztja el, annak bőven termő fája marad évtizedekig, és nem lesz szüksége később általános ifjításra, ami egy-két évig föltétlenül terméskiesést okoz. A cseresznyefákat augusztus-szeptemberben kell metszeni és ritkítani. Ez a legjobb időpontja az ifjításnak is. Ha más időpontban "zaklatjuk" a fát, akkor az inzultusra rendszerint erős mézgaképződéssel válaszol. Gyakran előfordul a kiskertekben, hogy a gúla alakú koronát nevelő cseresznyefa olyan magasra nő, hogy a termését csak a madarak képesek leszüretelni, vagy - ami nagyobb gond - az ágak belenőnek a villany vagy a telefon vezetékébe, és ezzel veszélyeztetik az üzembiztonságot. Ilyen esetben a fák koronáját alacsonyabbra kell metszeni. Ez úgy történik, hogy a harmadik vagy a negyedik ágkoszorú fölött a sudarat visszavágjuk. (A fűrészelt merszlapot föltétlenül simára kell faragni, és bekenni Santar SM-mel vagy Cellciddel.) Ez az operáció csak ideiglenesen csökkenti a termést, mert a hatására képződő oldalelágazásokon jóval több új termőrész képződik. A cseresznyefákat főként a monília, a levéllikasztógombák és a cseresznyelégy ellen kell permetezni. A tél végi lemosó permetezés kielégítő védelmet nyújt, és nyáron csak akkor permetezzük, ha arra föltétlenül szükség van. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy fölösleges megpermetezni rovarölő szerrel egy hatalmas cseresznyefát csak azért, mert néhány hajtás végén a levelek összekunkorodtak a levéltetvek fertőzése következtében. Ilyenkor sokkal egyszerűbb, olcsóbb - és főként a környezetre nézve kíméletesebb - eljárás, ha a fertőzött hajtásvégeket levágjuk és elégetjük! Sok hazai és külföldi származású cseresznyefajtát termelnek a kertekben. Ezek közül a nagyon korai Münchebergi korait, a korai Pomázi hosszúszárút, a középkorai Jaboulay-t és Bigarreau Burlat-t, a középérésű János cseresznyét és a legfinomabb Germersdorfit, valamint a késői Hedelfingeni-t érdemes telepíteni. Felhasználása Egy jól megtermett cseresznyefa akár 80-100 kg termést is érlelhet, ami még akkor is kielégíti egy család igényét, ha több fajtát, különböző időben terem. A cseresznyeszedéshez megbízható létrák, szedőedények szükségesek. A gyümölcsöket a kocsányukkal együtt, de a termőrész nélkül kell a fáról leválasztani. Aki a termőnyársat letöri, az egyúttal már a jövő évi termést is leszüretelte! A fáról minden gyümölcsöt le kell szedni, mert a "kukacosodást" okozó cseresznyelégy a fán maradó gyümölcsök útján terjed, és ezek a gyümölcsök terjesztik a moníliát is! A cseresznye gyorsan romló gyümölcs. Ezért lehetőleg lapos ládába szedjük, és a gyümölcsöt azonnal vigyük hűvös helyre, de legalább árnyékba. A fogyasztók a nagy bogyójú, ropogós és nem "kukacos" cseresznyét kedvelik. A friss gyümölcs főként a családok önellátását szolgálja. A háziasszonyok finom befőttet és cseresznyés rétest készítenek belőle. mert a termés betakarítása sok munkával, vesződséggel jár. A "profi" kertbarátok a fiatal fa ágait különböző fajtájú cseresznyével oltják be.
Kajszi barack
A kajszibarack Kínából származik, a hatalmas kiterjedésű ország 38-40. szélességi fokon fekvő övezetéből. Hogy mégis az Armeniaca, azaz örmény nevet viseli, annak bizonyára az lehet a magyarázata, hogy az egykori Selyemúton akarva-akaratlanul nyugat felé vándorolva az egyik nagy termőtája Örményországban alakult ki. Innen terjedt el a középkorban a Földközi-tenger körüli országokban is. Nálunk legelőször a 16. századból való Besztercei szószedetben fordul elő a "barack" szó, de nemsokára már minden kertészeti könyv megemlíti a kiváló ízű "magna et optima" (nagy és legjobb) magyar kajszit. Népies és irodalmi nevei igen változatosak: kajszi, kajszibarack, sárgabarack, tengeribarack, majombarack, kap szin. Valamennyi a kajszibarack valamelyik változatát vagy ősét jelzi. A legcélszerűbb a kajszibarack elnevezést használni, mert ez utal az őszibarackhoz való hasonlatosságra, de meg is különbözteti attól. Nincs még egy olyan hányatott sorsú gyümölcsfajunk, mint az általam nagyon kedvelt kajszibarack. Legalább három évszázada termesztik kiterjedten hazánkban, de nagy fellendülése a múlt század derekán kezdődött meg, és ez az időszak egybeesik azokkal a nagy erőfeszítésekkel, amelyeket akkor az elsivatagosodással fenyegetett Alföld befásítására tettek. Ez idő tájt ún. kétszintes kultúrában termesztették, Vagyis a szőlők közé ültették a kajszibarackfákat, mert a szőlősgazdáknak az volt a tapasztalatuk, hogy amennyiben a fagy elviszi a szőlőtermést, a kajszi akkor is kihúzza őket a bajból. A magyar kajszibarack jó híre gyorsan terjedt, megindult az export és az ipari feldolgozása. A Duna-Tisza közén Kecskemét lett a baracktermelés központja. A kedvező termelési tapasztalatok arra ösztönözték az 50-es években már megszilárdult téeszeket és állami gazdaságokat, hogy hatalmas kajsziültetvényeket hozzanak létre. Sajnos ezek egy része nem az élettanilag optimális termőterületre került. Számos agrotechnikai problémával kellett a szakembereknek megküzdeniük, és sok kajszigyümölcsöst időnap előtt kivágtak. A kiskertekben azonban változatlanul eredményesen termelték ezt az illatos gyümölcsöt, amelyről dr. Entz Ferenc, a 48-as szabadságharc honvéd főorvosa, kiváló pomológus azt írta, hogy: "Európában Magyarország a kajszibarack igazi hazája." Mostanában kevés van belőle, a piacokon a legdrágább gyümölcs, ezért a kertekben is kincsnek számít egy rendszeresen termő, szép és jóízű gyümölcsöt érlelő kajszibarackfa. Termesztése A kajszibarack fájának vegetációjához rügyfakadástól lombhullásig 170-190 fagymentes napra van szüksége, és ez a mi klímánk alatt rendelkezésére áll. A fa elviseli az átmeneti csapadékhiányt, de akkor érzi jól magát, ha elegendő vízhez jut. Különösen szeptemberben és októberben, amikor a termőrügyek kifejlődnek, továbbá május-júniusban a csonthéjképződés időszakában, valamint június második felében, a gyümölcsök növekedése, "hízása" idején van szüksége elegendő vízre. A nálunk szokásos téli fagyok nem károsítják a kajszibarackfa vesszőit és rügyeit. Ez a gyümölcsfaj azonban a korán ébredők közé tartozik, ami annyit jelent, hogy a mélynyugalmi állapota már január végén-február elején befejeződik. Ha ilyenkor enyhe idő uralkodik, akkor megindul a fák élettevékenysége, a rügyek duzzadni kezdenek. A veszélyes az, ha az átmeneti enyhülést ismét hideg idő követi, mert ilyenkor a rügyek már nagyon érzékenyek a hidegre, és könnyén elfagyhatnak. A rügyek vagy később a bimbók, a virágok elfagyása egyenesen belekergeti a kajszibarackfákat a szakaszos termésbe. Ez úgy kezdődik, hogy a lefagyott virágú fa minden rendelkezésére álló tápanyagot a termőrészek kifejlesztésére fordít, aminek a hatására - kedvező időjárás esetén - a következő évben rengeteg gyümölcs képződik a fán. Ezek kineveléséhez a fa minden erejét megfeszíti, de még ez se elégséges, és a gyümölcsök aprók, értéktelenek maradnak. A fa Viszont legyengülve megy a télbe, vesszői, rügyei éretlenek, és a kisebb fagyok is nagy kárt tesznek bennük. A termő és a nem termő évek így váltakoznak: az egyik évben túl sok a termés, míg a másik évben üresen szomorkodnak a fák. A kajszifák a szőlővel azonos talajokat kedvelik; a homokon és az agyagtalajokon egyaránt megélnek. Kezdetben felfelé törekvő, később ellaposodó, ernyőszerű koronát fejlesztenek, ezért legalább 6 X 6 méteres tenyészterületre (36 m2) van szükségük. A lombkorona nem ad mély árnyékot, ezért a fák alatt a szamóca, sőt a zöldségfélék is megtermelhetők. A kajszibarackfákat igen gondos alakító metszésben kell részesíteni, és termőkorukban is rendszeres felügyeleti metszéssel kell a termőrészek kialakítására kényszeríteni. A metszés részletes szabályai Nyújtó Ferenc-Surányi Dezső: Kajszibarack című könyvében (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981) olvashatók el. A közhiedelemmel szemben a kajszibarackfákat rendszeresen kell trágyázni. Ha erre a célra komposzt áll rendelkezésünkre, akkor annak tápanyagtartalmát egészítsük ki Ősszel kálit és foszfátot, tavasszal pedig nitrogént tartalmazó műtrágyákkal. Az öntözés elősegíti a termőrészek és a lombozat kifejlődését, a gyümölcsök kialakulását. A gyomok elleni küzdelemben a kapálást válasszuk, és ne kísérletezzünk gyomirtó vegyszerek használatával. Igényes kertbarát ne takarítsa meg a kajszigyümölcsök ritkítását. A fák ugyanis 4-5-szőr annyi virágot képeznek, mint amennyi a normális termés kialakulásához szükséges, és ezekből több gyümölcskezdemény alakul ki a kívánatosnál. Ezek felnevelése a fától sok tápanyagot és vizet von el, nem is beszélve arról, hogy a sok kis gyümölcs jóval értéktelenebb, mint a kevesebb, de nagyobb, tetszetősebb. A kajszibarackfákat sokféle betegség és kártevő fenyegeti, mégis a legveszedelmesebb Valamennyi között a gutaütés. Sokáig úgy véltük, hogy ennek a betegségnek - ami a korona egy részének vagy az egész koronának egyik napról a másikra történő elszáradásában mutatkozik meg - élettani okai vannak. Az újabb tudományos vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy az élettani rendellenességek mellett a gutaütésért egy baktérium- és egy gombafaj fertőzése felelős. A védekezés a következőkben foglalható össze: • 1. Óvjuk a fákat a mechanikai sérülésektől. • 2. A fákat lehetőleg közvetlenül a virágzás előtt nyessük. • 3. A metszésnél használt eszközöket rendszeresen fertőtlenítsük. • 4. Tél végén lemosásszerűen permetezzük a fákat 2%-os bordói lével vagy ezzel azonos hatású más gombaölő szerrel. • 5. Gondosan végezzük el a sebek kezelését és ápolását Cellcid nevű balzsammal. Felhasználása A magyar kajszibarack minősége - elfogultság nélkül - kimagasló. Egy alkalommal módomban állott a londoni Covent Garden piacon végigkóstolni a napsütötte görög, francia, spanyol és olasz tájakról származó kajszikat, de ízben és zamatban egyik se közelítette meg a nálunk termeltet. Indokolt, hogy Európa nagy gyümölcspiacain "hungaricum"-ként tartják nyilván a magyar kajszibarackot. Lehet belőle lekvárt, befőttet, dzsemet, ivólevet készíteni. Nagyon alkalmas ipari és házi mélyhűtésre, aszalvány készítésére és pálinkának is.
Körte
Az ember szereti a körülötte levő tárgyakat és élőlényeket valamiféle értékrendbe sorolni, kiemelt rangot adni nekik vagy esendőségüket hangsúlyozni vele. Azt mondják például, hogy az oroszlán az állatok királya, a sas levegő királya, a tokaji a borok királya stb. Ha a körtének keresünk ilyen módon helyet a gyümölcsök között, akkor őt föltétlenül a gyümölcsök királynőjének nevezném ki. Elavult ez a rang, tudom, mégis jelzi, hogy egy kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkező dologról van szó. Jelen esetben a körtéről, amely fája sudár arányosságával, virágdíszes pompájával, fényeszöld lombozatával, gyümölcse izével, illatával, zamatával, környezete iránti igényességével és érzékenységével emelkedik ki a társai közül. Mégis, mintha nálunk nem kapna illő megbecsülést ez gyümölcs. Valahogy mindig háttérbe szorul a nagy tömegben termelt alma és a sokfajtájú őszibarack mögött. Igaz akadnak ebben az (álnok) értékrendben hátrébb kullogó társaik is, mint pl. a hányatott sorsú kajszibarack és lenézett szilva. A körtéből fejenként ás évenként - a statisztika szerint - csupán 6kg-ot fogyasztunk el, jóllehet a legkorábbi körtefajták már júniusban érnek, és a téli fajták akár a következő év húsvétjáig eltarthatók, vagyis a körte fogyasztási idénye nem rövidebb, mint az almáé, amiből viszont a fejadag 25 kg-ot is meghaladja. A megtermelt mennyiség kétharmadát a kistermelők állítják elő. A törpe körtefák jól illeszkednek a családi és a hétvégi ház növényállományába, mert viszonylag kis helyet foglalnak el; sok gondoskodással, de nagy értéket teremnek és ellátják a családot hosszú hónapokon át értékes - megbízhatóan vegyszermaradványoktól mentes - ízletes gyümölccsel. Homérosz a körtét az istenek ajándékának nevezi. Theophrastos (I. e. 370-286) pedig már különbséget tesz a vad-és a termesztett körte közt, és tudja, hogy a nemeseket csak oltással lehet szaporítani. A magyar körtetermesztésről a középkorból vannak írásos emlékek. Gyűjtik a vackort az erdőkben, és termelik körtét a kertekben. A cél az, hogy minél korábban érő körtéket állítsanak elő. Bécset is meghódította az Eleve érő, Búzával érő, az Árpával érő és a Nyári Kármán körte. Termesztése A körte termesztése több szaktudást igényel, mint bármely más gyümölcs, mert különösen a téli körték roppant igényesek mind a természeti körülményekre, mind a gondozásukra. A kiegyenlített, mérsékelten meleg klíma gyümölcse. Ezért kedvezőbb számára a csapadékosabb Dunántúl, mint kontinentális klímájú Alföld, ahol csak rendszeres öntözéssel lehet eredményesen körtét termelni. 4 hosszabb tenyészidejű, későn érő körtefajták igényesebbek, mint a nyári érésűek. A körte érzékeny a téli hidegre, a fák törzsén gyakran nehezen gyógyuló fagyfoltok jelennek meg, és e tekintetben is jelentős eltérések tapasztalhatók a különböző fajták között. Nagyon fontos, hogy a fákat helyesen készítsük fel a téli hidegre: a késői öntözés, a nitrogén-műtrágyázás és a késői zöldmetszés következtében a hajtások és a vesszők nem érnek be tökéletesen. Az ilyen fák még a mélynyugalmi állapotban is fagykárokat szenvedhetnek. A kora tavaszi hőmérséklet-változások is veszélyeztetik a körtefák és a termőrügyek épségét. Virágzáskor már -1°C hőmérsékletnél jelentős fagykárok keletkezhetnek. A szél is ellensége a körtefáknak. A levelek a szél hatására könnyen elszakadoznak, megbarnulnak, elhalnak, a súlyos gyümölcsök pedig attól sérülnek meg, hogy egymáshoz vagy az ágakhoz ütődnek. Körtét - különösen a télikörte-fajtákat - csak jó talajon érdemes telepíteni, ahol a fa rendszeres vízellátáshoz és bőséges tápanyagellátáshoz jut. Legkedvezőbb számára a meleg, nyirkos, de vízáteresztő talaj. A karógyökere mélyre hatol, ennek ellenére nem viseli el a hosszabb ideig tartó csapadékhiányt. Erősen meszes talajon a gyümölcsök húsa kövecses lesz. A körtét vad- vagy birsalanyra szemzik. A vadalanyú csemetékből közepes törzsű fákat nevelünk, amelyek az 5. évben fordulnak termőre. A birsalanyon állókból ma mára 2-3. évben termő törpefákat, sövényeket, termőkaros és karcsú orsófákat alakítanak ki. Régebben a redély mellett nevelt alakfák kialakítását valóságos művészetté fejlesztették, de erre ma már a kiskertekben sincs elég idő. Törekedni kell arra, hogy a körtefák tágasan álljanak, ezért a törpefákat legalább egymástól 4, a vadalanyon álló csemetéket 10 m-re ültessük. A körtecsemeték nem viselik el a mély ültetést! Nagy gondot fordítsunk a fák tápanyagellátására is. Már az ültetőgödröt lássuk el az első életszakaszhoz szükséges tápanyagokkal, a későbbi időszakban a foszforműtrágyák a megtermékenyülést és a gyümölcskötődést, a káliműtrágyák pedig a gyümölcs cukortartalmának kialakulását segítik elő. Az elültetett fák törzse körüli talaj nedvességtartalmát megőrizhetjük árnyékoló trágyázással. Az újabb vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy az összes körtefa/tik gyakorlatilag önmeddők. Ha a saját virágporral megtermékenyült virágból gyümölcs fejlődik, az a parthenokarpiának (szűznemzésnek) köszönhető. Az idegen megporzás minden esetben fokozza a megtermékenyülés mértékét, tehát a körtefajtákat vegyesen kívánatos ültetni. Nagy felkészültséget követel a fák metszése is. A termőre fordulás idejéig minden év tavaszán alakító metszésben kell a fákat részesíteni. Ha azt tapasztaljuk, hogy a termőrészek kialakulása késik, akkor segítségül kell hívni a vesszők lekötözését. Ennek hatására a következő évben a vessző hosszában termőrügyek keletkeznek, és a fa termőre fordul. A metszést - különösen a birsalanyú fákon - később is folytatni ajánlatos, nem feledkezve meg a nyári zöldválogatásról sem. A nyári hónapok egyik legfontosabb ápolási munkája körtefák öntözése. Többször és bőségesen kell pótolni természetes csapadékot, hogy a fák hajtásainak növekedése akkor Se mérséklődjék, amikor a gyümölcsök kinevelése sok vizet vesz igénybe. Ehhez persze könnyen felvehető műtrágyák kiszórása szükséges. A megfelelő körülmények között álló, egészséges körtefák csoportosan hozzák a virágaikat. Ha ezt még jó megtermékenyítés követi, akkor a kelleténél több gyümölcs fejlődik ki. Ezeket ritkítsuk meg úgy, hogy egy csoportban legföljebb két gyümölcskezdemény maradjon. A körte legjelentősebb betegségei: a varasodás, a monília, fabreás betegség és a körterozsda. Kártevői: a pajzstetvek, a körtelevélbolha, a sodrómolyok, a levéltetvek és a körtemoly. Ezek leküzdéséhez rendszeres permetezésekre van szükség. Felhasználása A körte utóérő gyümölcs, ami azt jelenti, hogy a fáról való leválasztása után is tovább folyik a gyümölcsben az érés. A nyári fajtákat az érés kezdetén kezdjük szedni. Az őszi és a téli fajtákat pedig akkor, amikor teljesen kifejlődtek, de még zöld alapszínűek. A szüreti idő megállapítása nem könnyű dolog, annál inkább, mert a fa különböző reszel közt is Van e tekintetben eltérés. Nagy veszély az, hogy későn szedett, hatalmas gyümölcsök a földre hullanak, és úgy megsérülnek, hogy tárolásra nem használhatók fel. A körtét legjobb 2°C-os hőmérsékletű és 80-90%-os nedvességtartalmú helyiségben utóérlelni.
Málna
A vadon termő növények jellegéből sokat megőrzött. Eredeti élőhelyén a cserjeszinthez tartozik. Kedveli a világos félárnyékot, szélvédett tenyészhelyet, az állandó talajtakarást és a gyengén savas kémhatású, nedves, laza talajt. Sövényként a kerítés mellé is ültethető, de nevelhetjük rács mellett is. Két stabil kerítésoszlop közé húzzunk ki két szál drótot, melyet a hosszú hajtásaikkal befuthatnak. Így a kötözést is megspóroljuk. Ültetési időszak az ősz, szeptember október és a kora tavasz. A tőtávolság 40-60 cm legyen és a sorok egymástól 1,20-1,60 cm - távolságra legyenek egymástól. A megsérült gyökereket kicsit vágjuk vissza, és sekélyen ültessük a növényeket az előzőleg komposzttal feljavított ültetőgödrökbe.. Tavasszal a fiatal hajtásokat 4-5 szemre metsszük vissza. Terítsük szét a a talajtakaró anyagot, mely szerves tartozéka a málnásunknak. A gyengén savas állapotot tűlevélkomposzttal tudjuk létrehozni. De használhatunk szalma, gyaluforgács, hullott lomb fekete nadálytőlevelet és kéregmulcsot is. Kifejezetten jó hatású a málna alá vetett zöldtrágya, mely maradhat mulcs gyanánt. Zöldtrágyának pillangósokat válasszunk, melyek a gümőkben megkötött nitrogénnel kedvezően hatnak a málnára.
A málna metszése: A fiatal vesszők nyáron erőteljesen hajtanak, következő évben gyümölcsöt hoznak, majd el is pusztulnak. Ezért a letermett vesszőket közvetlen a talaj felett le kell metszeni.
Ezzel egyidőben vágjuk ki a gyenge fiatal hajtásokat is. Csak az erőteljeseket hagyjuk meg. A levágott gallyat és hajtást csak akkor szabad a komposztra tenni, ha biztosak vagyunk benne, hogy egészségesek. A kifejlett növények 5-7 új erős hajtást hoznak, ám egy tövön elegendő csak 2-3-at hagyni. A kétszer termő fajtáknál tavasszal metsszük ki az összes letermett vesszőt, majd június közepén utómetsszéskor távolítsuk el a gyenge sarjakat. Ültethetünk alá bokorbabot, alacsony termetű zöldborsót is, melyeknek lombját talajtakaróként az ágyáson hagyhatunk.De jó hatással van a málnára az alá ültetett körömvirág is.
Betegsége: A málna betegsége a didimellás vesszőfoltosság. Felismerhető, hogy kezdetben előbb szürke majd később ibolyásbarna színű foltok jelennek meg, majd felrepedezik a kérek és elhalnak a hajtások. A megbetegedett részeket lehetőleg azonnal vágjuk ki, és semmisítsük meg. Megelőzésként használjunk talajtakarást, zsurlófőzettel permetezzük. A málnásunkat ne ássuk és kapáljuk, mert sekélyen gyökeresedik, így megsértenénk a gyökérzetet. Betakarításkor szedjünk pár szép egészséges levelet is, melyet megszárítva teaként fogyaszthatunk.
Gyümölcsfaként már a középkorban is kedvelték. Díszfaként is megállja a helyét. Aki kedveli kellemesen savanykás, fanyar ízét, nyersen fogyasztja, de lekvárt is készíthet belőle.
Lassan fejlődő kis fa, mely 2-5 méter magas fává vagy több törzsű bokorrá fejlődik.
Virágai fehérek vagy krémszínűek, május végétől júniusig nyílnak. Nem illatosak.
Termés formája leginkább egy lapított jókora csipkebogyóra hasonlít, ami nem meglepő, hisz a rózsafélék családjába tartozik. A termés jellegzetessége, hogy az 5 csészelevél csúcsa rajta marad. Először kemény és fogyaszthatatlan, de ha a fagy megcsípi, vagy a tárolás során megpuhul, és akkor fogyaszthatóvá válik.
A naspolya gondozása: Egyszerűen gondozható, igénytelen növény. Fagytűrő, és nem túl igényes a talajra sem. Kedveli a száraz helyeket. A pangó vizet nem viseli el. Tartós szárazság esetén néha öntözni kell.
Gyepbe ültetve, szoliterként is jól érvényesül. Alacsony termete miatt a kisebb kertekben is elfér.
A naspolya metszése: Nem szükséges metszeni. Csak a beteg elhalt ágakat távolítsuk el, és ritkítsuk ki a keresztbe álló, befelé növő hajtásokat.
A naspolya kártevői: Néha levéltetvek lepik el a növényt. A fertőzés esetén kenőszappan-spiritusz oldattal permetezzük.
A naspolya termését szeretik a madarak. Ha nem szedjük le időben, előfordulhat, hogy a rigók már megelőztek minket.
Mogyoró
A mogyoró - Corylus termesztése, metszése
A mogyoró ültetése: Edzettebb, mint a dió vagy a mandula, és éghajlat tekintetében gyümölcsfáink közül a legkisebb igényű. Azonban vegyük figyelembe, hogy a déli országokból származó mogyorók érzékenyebbek a fagy iránt és zord éghajlatú vidéken károkat szenvedhet.
A mogyoró nem válogatós, csak a déli forró napnak kitett száraz lejtők nem felelnek meg termesztésének. Árnyékban rosszul terem, de a félárnyékot jól bírja. Talajban nem válogatós, tűrhetően terem a soványabb talajon is. Kedveli a nyirkos talajt. Összességében a nagyon sovány és nagyon száraz talajokat kivéve, mindenhol jól terem. Az újonnan telepített gyümölcsösökben köztes ültetésül is felhasználható. Meghálálja a mulcsozást és az öntözést. Sekélyen gyökeresedik, ezért ha nem tudjuk öntözni, feltétleen takarjuk a talaját.
A mogyoró metszése: A metszés ideje elvirágzás után, márciusban áprilisban van, azért, hogy a beporzás megtörténhessen. A virágok rendszerint az előző évi hajtásokon, vagyis az egyéves vesszőkön találhatóak. A vesszők metszésével tehát az a cél, hogy minél több egyéves vesszőt neveljen. A visszametszés több hajtást eredményez, és több vesszőn több termés lesz. Ügyelni kell arra, hogy a bokor túl sűrűre ne fejlődjön. Fontos, hogy a bokor belül is elég világos legyen, oda is behatolhasson a napfény. Idősebb korukra a bokrok elsűrűsödnek, ilyenkor feltétlen szükséges az ifjításuk. Eltávolítjuk a tősarjakat, továbbá azokat, melyek egymást gátolják. A ritkítást szükség szerint 2-3 évente el kell végezni. Az elvénült bokor az ifjítás után erőteljes sarjakat hoz, melyekből kiválogatjuk a legszebb, legerősebb hajtásokat hagyjuk csak meg 6-10 darabot, a gyenge, silány vesszőket tőből kivágjuk. Törekedjünk a laza, szellős koronára.
A lyukas mogyoró: A mogyoróormányos okozza. Rajzása májustól június végéig tart. A lárvája károsít. A mogyoróba lukat rág a nőstény, és belehelyezi a tojását. A kikelő kukac a mogyoróbéllel táplálkozik, később mintegy 2mm-es lukat rágva távozik, és a földbe bábozódik. A termés 50-60%-át is tönkre teheti.
Biológiai védekezés: Korai szüretkor, közvetlen beérés után leszedjük a mogyorót, és néhány napra kádba tesszük. A kukacok az edény alján összegyűlnek, melyeket már így el tudunk pusztítani. Ezek a kukacok már nem fognak a talajba bebábozódva áttelelni, és jövőre károsítani. Másik megoldás, hogy májusban-júniusban ponyvát terítünk a bokrok tövéhez, és kora hajnalban megrázzuk a bokrokat. A dermedt bogarak lepotyognak, és össze tudjuk szedni őket. Ez a megoldás azonban körülményes, technikailag nem mindenhol kivitelezhető. Ezért május-júniusban érdemes permetezni kétszer-háromszor Metation 0,2%-os oldatával.
Földieper
A szamóca, vagy ahogy sokan szívesen nevezik, a földieper a gyümölcsök üdvöskéje, mert a palántája az ültetést követő évben már gyümölcsöt terem.
Könnyű termeszteni Termelése nem igényel valami nagy szaktudást – legalább is a házikertekben nem! A gyökeres, leveles palánták gyökérzetét vissza kell metszeni, és el kell ültetni a jól megtrágyázott és gondosan előkészített ágyásba.. Nem szabad mélyen ültetni, mert akkor a gyökérzet befullad, de magasan se, mert akkor meg kiszárad. Ültetés után kötelező az alapos öntözés. A további, ápolási munka a gyomirtás kapálással, gyomlálással, a rendszeres öntözés és a műtrágyázás is szükséges ahhoz, hogy a következő év májusának végén szedni lehessen az illatos, zamatos és tartalmas gyümölcsöket. Az ültetés még akkor is eredményes lehet, ha augusztusban végezzük el.
Hogyan gyorsítsunk? Van egy módszer, amivel még rövidebb idő alatt termelhetünk földiepret. Ez a frigó palánták ültetése. A frigópalántákat késő ősszel szedik fel és hűtőházban teleltetik át. A levéltelen, de nagy, bojtos gyökérzettel rendelkező palántákat most elültetve, azok áprilisban már elvirágoznak és május-júniusban gyümölcsöt érlelnek.
A földieper több termesztett fajtáját különböztetjük meg. A rózsafélék családjába tartozik, vad rokona a szamóca erdőkben tisztásokon, bokros helyeken fordul elő.
Finom gyümölcs. Az erdei szamóca sokkal értékesebb anyagokat tartalmaz, mint a kerti földieper. A vadon termő növénynek levelei is hasznosak, gyógynövényként használják teának, teakeverékekhez egyaránt. Teáját bélhurut ellen, teakeveréke pedig a cukorbaj gyógyításához járul hozzá. Izzasztóként is használják. A földieper az egyik legelérhetőbb gyümölcs a bogyós gyümölcsök közül a tömegek számára. Termesztése nagyban is történik, így a nagyvárosi piacokra is eljuthat minden mennyiségben, amíg az idény tart. Hasonlóan jó a felhozatal a szamócából is, amíg az idény tart. Bár sokan a tetszetősebb földieper vásárlása mellett döntenek, a szamóca vitamin, és ásvány tartalma nem egyszer többszörösen felülmúlja előkelő rokonáét. Tápértéke: A földieper és szamóca nagyon értékes gyümölcsünk. Értékét fokozza, hogy az elsők között jut hozzá a test a téli vitaminkoplalás után. Ha elegendő szamócához jutunk, testünk mint a szivacs megtelik vitaminokkal és ásványokkal, ellenállóvá válva a meghűléses és más betegségekkel szemben. Gyógyító hatása: Gyógyító hatása megfelel a többi bogyós gyümölcsnek, sőt amint említettük, erdei, vadon élő rokona, felülmúlja termesztett vagy a kiskerti földiepret. Vértisztító, baktériumölő. Bőrzúzódás: Vértisztító hatása lehetővé teszi azoknak a betegségeknek a gyógyítását, amelyek a kapilláris vérerekkel kapcsolatosak. A bőr alatti vérzékenység, bőrzúzódás, amikor ugyan nem nagy a sebesülés a bőrön, de elegendő arra, hogy utat nyisson a fertőző baktériumoknak a szervezetünkbe, illetve a bőr alatti vérzékenység lehet más, komoly betegség következménye, vagy velejárója, vagy elégtelen táplálkozás következménye. Bármely bogyós gyümölccsel gyógyítható ez a betegség, így a földieper szörppel is. Fogápoló, szépítő: Nemcsak fogtisztításra, de fogápolásra is kitűnő szer a földieper. Nyomkodjuk szét egy kis tálban, majd a pépesített földieperbe mártsuk bele a fogkefét és jól keféljük át a fogainkat. Fényesek és fehérek lesznek a földiepertől. A kozmetikában is helyet kapott a földieper, mert kitűnő bőrápolónak bizonyult. A bedörzsölt bőr nemcsak az elhalt részektől szabadul meg, de a napégetett bőrt is hűsíti, gyógyítja. Elhízás ellen: A földieper kitűnő szer azoknak, akik fogyókúráznak. Nem csak azért, mert a folytonos étvágyat kielégíti, de rengeteg ásvány tartalma következtében első osztályú vértisztító. Különösen azoknak ajánlott, akik idős korban az elhízás következtében önpusztító betegségekben szenvednek, mint az arhtritisz, stb. Jó gyógyszer továbbá a cukorbajra, magas vérnyomásra, székrekedésre, vesékre stb. Elkészítési mód: A földieper az a gyümölcs, amit sokrétűen föl tudunk használni. Díszítésnek, vagy kiegészítőknek más gyümölcs társaságában. Jellegzetes íze javítja a gyümölcssalátát. Üdítő italnak is jó, és természetesen magában is fogyasztjuk. Törekedjünk arra, megszabaduljunk rossz szokásunktól, hogy cukrozzuk. Éppen a földieper az egyik jellegzetes gyümölcsünk, amely semmiféle ízesítésre nem szorul. Maradjunk meg a természetes íznél, sokkal élvezetesebb és megkíméljük a májunkat egy fölösleges vegyszertől.
