A bogarak petéiket a talajban 15-20 cm mélységben rakják le. A pete lerakása után a nőstény elpusztul. A fiatal pajorok 4-5 hét múlva kelnek ki a petéből s az első évben egymás közelében tartózkodnak, azonban már a gyengébb növénygyökereket rágják. Kedvező körülmények között már az első évben megnőnek s a sorvetésekben látható pusztításokat végeznek. A tél közeledtével lehúzódnak a földbe, de tavasszal ismét feljebb jönnek s megkezdik pusztításaikat. Ugyanígy tesznek a második évben is, csakhogy pusztításaik már ekkor nagyobb mérvűek s ez aztán fokozódik egészen a 3-ik nyárig, amikorra már többszöri vedlés után teljesen kinőttek és ősszel 1 m, sőt nagyobb mélységben is bebábozzák magukat és bogárrá változnak. A bábban nyugvó bogár csak a következő év tavaszán s igy születésétől számítva három év múlva hagyja el a föld belsejét. A tavaszi cserebogár frissen kifejlődő hajtásokat eszik, megrágja például a szőlő hajtásait, de különösen szereti a parkok, temetők, kertek díszfáinak, gyümölcsfáinak lombjait is. Ennek megfelelően komoly és súlyos kárt okoz, főként ha korábban és nagy tömegben bújik ki a pajorlétből. A cserebogarakat a madarak fogdossák és pusztítják. A pajoroknak szintén több madárfaj ellensége van s különösen a varjak és csókák, de legnagyobb pusztítóik a vakondok és sündisznók. A természetes ellenségek azonban mind nem elégségesek arra, hogy a cserebogarak és a pajorok számát észrevehetően csökkentsék s így az embernek is közbe kell lépnie. A szezonjuk alatt érdemes esti vagy kora reggeli napszakba lerázni őket a fákról, ilyenkor ugyanis még meg vannak dermedve, nem kapaszkodnak jól a fákba, illetve még röpképtelenek. A cserebogár élettartama három hét - egy hónap közötti, így bár korábban érkezik, szerencsére korábban is tűnik el. A jó hír mellett rossz azonban, hogy nemcsak a kifejlett cserebogár káros, a lárva simán versenyre kel felnőttkori megfelelőjével. A cserebogár lárvája a négy-öt centiméteresre megnövő a pajor, ami piszkosfehér színű, hátsó része felé sötétedik és vastagszik, lábai a test elején, a barna fej közelében vannak. Erős rágói vannak, amivel előszeretettel fogyasztja a növények gyökereit, ezzel komoly mezőgazdasági és kertészeti kárt okoz. A talajlakó kártevők - drótféreg, cserebogárpajor - ellen tűrjük meg a vakondot, és szoktassunk a kertünkbe más természetes pusztítókat, madarakat, cickányokat. Ásáskor a baromfiak sok talajlakót elfogyasztanak. A pajorok számának csökkentéséhez alkalmazható módszer a csalogató növények kiültetése. A védendő növények közé csalinövényként zöldségpalántákat, szamócatöveket, saláta palántákat ültetve, a talajt jól belocsolva, a cserebogárpajorok a nedves talajban odavándorolnak, és elkezdik fogyasztani. azoknak a gyökereit. Fontos, hogy a többi (védendő) növényt kicsit szegényesebben öntözzük, hogy a szárazabb talajból a lárvák elinduljanak és megtalálják a csali növényeket. Amint a csalinövény lankadni kezd, a teljes gyökérzettel együtt kiássuk, és elpusztítjuk a pajorokat. A munka csak akkor eredményes, ha a csali növényeket nem hagyjuk elpusztulni, ugyanis a lankadó növényről a lárvák a következő ÉLŐ növényre mennek. A cserebogárpajor ellen hasznos a gyakori talajlazítás, amibe a kapálás, ásás, és a szántás is beletartozik. Az őszi szántás sok pajort a felszínre forgat, és az ott megfagyhat vagy megeszik a madarak. Hasonló hatása van egyéb mélyebb talajművelésnek is pl. tárcsázás. A cserebogárpajor jelenlétére utaló tünetek: Sárgás-barna foltok a gyepen, növények cserjék hervadása, lankadása. A pajor ellen csak egy talajfertőtlenítő szer tvan forgalomban: FORCE 1,5 G (II) ebből 100 négyzetméterre, 7- 10 dekagrammot kell kiszórni, és jobb hatás elérése érdekében, a talajba be kell dolgozni. Szükség esetén, ajánlatos megismételni az említett kezelést.
Csigák
Összeszedés
A védekezés egyik lehetőségeként a csigaállományok rejtekhelyükről tömegesen gyűjthetők be akár kézzel is, ami munkaigényes ugyan, de igen hatékony. A csigaszedéshez használjunk csipeszt, mert kesztyűben nehézkesebb dolgozni. Egy megjegyzés a sóról és a sós vízről: Ha mindenképp a só használatával szeretnénk megoldani a csigaproblémát, akkor dobjuk őket sós vízbe, de ne szórjunk sót a csigára. A talajnak, növényzetnek nem használ a só.
Csalétkek és csapdák
Ennek a módszernek a célja, hogy a csigákat rávegyük, ne a virág és zöldségágyakba menjenek, mert sokkal kívánatosabb falatokat kínálunk nekik.
Csalétkek: - burgonya- és uborka darabokkal, vizezett korpával - narancs, grapefruit, vagy citrus héj - csalogató búvóhely lehet egy megfordított virágcserép kissé kitámasztva
Sörcsapda alkalmazásával (földbe süllyesztett tejfölös pohár félig sörrel töltve). Érdemes a búvóhelyek közelében egyszerű csapdákat is kihelyezni. A házatlancsigák összegyűjtésének egyik leghatékonyabb módszere a sörcsapdák alkalmazása. Ezek a csapdák lehetnek nagyobb lapos edények vagy hosszzú nyakú üvegek, melyekbe vízzel hígított sört öntenek. A csigákat vonzza a sör illata: a csapdákat hamar megtalálják, azokból kijutni nem tudnak, megfulladnak.
Száraz kutya vagy macskaeledel
Egy másik csalétek a száraz kutya vagy macskatáp. Egy erősebb műanyag tál, oldalára kis lyukat vágva, felfordítva a földre helyezzük. A kutya-, macskatáp szintén nagyon vonzó a csigáknak. Reggel összegyűjthetjük őket.
Rézből készült elrettentések
A balkonládákat vagy dézsákat peremükön rézhuzallal körbekerítve megakadályozhatjuk, hogy a csigák felmásszanak a talajról a féltett vagy értékes növényekre. Ez nem fogja megölni őket, csak távol fogja tartani egy olyan területtől, amit meg szeretnénk védeni tőlük.
Példák, ahol a réz jól használható:
Fatörzsek: tegyünk egy rézlemezt a törzs köré. Virágcserepek: csigakedvelt cserepes növényeinknél alkalmazhatjuk
Izgága dolgok A tojáshéj kihelyezés nem nagy akadály a csigának, hisz a zsilettpengén is át tud menni. Egy másik hatékony eljárás a porított szuperfoszfát vagy oltatlan mészpor alkalmazása, amely a csigák testével történő érintkezés során maró-, ölőhatást fejt ki. A mészport az ágyások szélére, sorközökbe és a fóliasátrak köré kell kijuttatni, s így az egész növényállomány megóvható. Kémiai anyagok felhasználásával történő védekezéshez két csigaölő szer is a rendelkezésre áll. Magyarországon engedélyezett molluszkicid a Delicia (5 %metaldehid) és a Detia Degesch Schneckenkorn (6 % metaldehid). Ezek a szerek egyrészt a gyomron keresztül, másrészt kontakt módon, a csiga talpán át fejtik ki ölőhatásukat: az állat erős nyálka-kiválasztódás mellett gyorsan, mindössze 6-24 óra alatt elpusztul. A molluszkicidek vízelvonó hatása akkor érvényesül leginkább, ha száraz időben, és lehetőleg az esti órákban alkalmazzuk. A csigaölő szerek nem használhatóak olyan kultúrákban, ahol a granulátum formátumú készítmény a kiszórás során fennakadhat a növények levélzetén. Friss fogyasztásra szánt zöldségek (saláta, spenót, sóska) állományának védelmére sem alkalmazhatók. Ilyen növények esetében csak a vetést vagy kiültetést megelőzően kezelhető a terület. Ügyelni kell továbbá arra is, hogy az ágyás közelében növő gyümölcsök (bogyósok, szőlő) felületére se kerüljön a szerekből. A házatlancsigák elleni védekezést tanácsos nemcsak a csapadékos időszakokban napirenden tartani. Amennyiben lehetséges, a környezetet kímélő, vegyszermentes megoldásokat válasszunk!
Természetes ragadozók A házatlancsigáknak több természetes ellensége is van. Nagytestű futóbogarak, futrinkák és bábrablók táplálékául szolgálhatnak a kisebb példányok. A nagyobb egyedeket a fogoly és a fácán, de akár az ásóbékák, barna és zöld varangyok vagy a lábatlan gyík is megfoghatja. A cickányok, sünök és vakondok is hatásosan tizedelik a csigaállományt. Kíméljük a házatlan csigákat pusztító állatokat : - futóbogarak, elsősorban futrinkafélék, - bábrablók, barna- és zöldvarangy, ásóbéka, tarajos gőte és lábatlan gyík, - természetes ellenség lehet a fogoly, fácán és a vakondok is. Ha nem kívánunk növényvédő szereket használni, akkor riasztó növényeket is ültethetünk ágyásaink szélére. A házatlancsigák nem szeretik az erős illatú növényeket, amilyen a hagyma, a paradicsom, a begónia vagy a fekete ribiszke. Dísznövényágyás védelmére ültethető szegély sarkantyúkából, izsópból vagy zsályából. A Raschel háló alá nem tud bemászni:
(Permetezzük fokhagyma-lével a salátát vegyszerek helyett. Dr. Gordon Port a newcastle-i egyetem biológusa kimutatta, hogy a fokhagymaolaj kiirtja a meztelen csigákat. A professzor azt feltételezi, hogy a fokhagymaolaj elpusztítja a csigák központi idegrendszerét. Egy másik elmélete szerint fokozott nyálkatermelésre ösztönzik őket, és a csigák bőre kiszárad. A fokhagyma-lé (olaj) koncentrációját mindenki kísérletezze ki magának. A fokhagyma olaj rovarriasztónak is kitűnő. Így elriasztja a levéltetveket, fülbemászókat, káposztalepkéket stb.)
Darazsak
Néhány centiméteres, sárga-fekete csíkokkal mintázott rovarok, melyek nyugalomban szárnyaikat hosszában összehajtva tartják a test kétoldalán. Fullánkjuk és mérgük van, közeli rokonai a méheknek. Fészkeiket faodvakban, földi lyukakban, vagy akár épületekben (pl. padláson) építik. A nőstények, melyek képesek a reprodukcióra, a szaporodási időszak végén bújnak ki a sejtekből. Életmódjuk: A kolóniában egy királynő és sok (akár több ezer) dolgozó él. Közvetlen környezetünkben leggyakrabban a kecskedarázzsal találkozunk. A darázscsalád igen mozgalmas életet él napközben, de szürkületkor behúzódnak a fészekbe, s ott éjszakáznak. Az embert is megtámadhatják, mivel veszélyeztetve érzik magukat általa. Ha megpróbáljuk elhajtani, hadonászunk, csak rontunk a helyzeten. A legveszélyesebb hazai rovarfaj a lódarázs (Vespa crabro), fészkének megbolygatására a kolónia életveszélyes támadással reagál. Nem minden darázs él társadalomban. Vannak ugyanis magányos darazsak. Ők termetre kisebbek, mint közösségi társaik, és fészküket elsősorban növények száraiba építik ki. A kialakított fészekbe megbénított rovarokat hordanak, és ezekre petéznek rá. A később kikelő lárvák ezekből táplálkoznak.
Szaporodásuk Tavasszal felébrednek és elkezdik a fészeképítést. Ezek lehetnek 10 – 80 cm nagyságúak, s egy-egy fészekben több ezer darázs is tartózkodhat. A fészkek sejtek sorozatából állnak és mindegyik sejt egy petét kap az új királynőtől. A lárvák másfél hónap alatt nőnek munkára, harcra kész dolgozókká, nagyjából július hónapra. A darazsak több utód generációt hoznak a világra a telep élete alatt, mivel egyre nagyobb és nagyobb a dolgozó nőstények száma. A dolgozók növelik a fészek nagyságát, újabb sejteket adnak hozzá, etetik a lárvákat. Darázscsípés: A darázs fullánkját nemcsak más rovarok testéből, hanem az emlősök és az ember bőréből is sérülés nélkül vissza tudja rántani. Mivel a potroh a torhoz rendkívül mozgékonyan ízesül, a darázs minden irányban hathatósan használja fegyverét. Ingerlékenyek, fullánkjukat főleg veszély esetén, gyakran nemcsak végszükségben használják. A darazsak csípésükkel, fullánkjukon keresztül juttatják a méreganyagot áldozatukba, így az emberekbe is. A csípés során bejutott méreganyag bekerül a kötőszövetbe, mely gyulladást okoz. A darázscsípés helye megduzzad, fájdalommal, viszketéssel párosul. Amennyiben a rosszullét jele mutatkozik azonnal forduljunk orvoshoz. A darázscsípés egyes emberekre nézve igen veszélyes, van akinél olyan allergiás következményekkel jár, ahol csak az orvosi segítség mentheti meg a pácienst. Különösen veszélyes a szemen vagy nyakon ért darázscsípés. Ha valakit darázs csíp meg, akkor is érdeklődjön a környéken ügyeletes orvos elérhetőségéről, ha úgy érzi, nincs baja. A rosszullét ugyanis percek alatt elérheti.
Védekezés: A darázs elterjedésének aktív megelőzésre legalkalmasabb időszak a tavasz. Akkor jelenik meg a darázs, és amennyiben befogjuk az első néhány példányt, és ha a királynő is köztük van, akkor nem fognak szaporodni, nem jön létre a kolónia. Kiskereskedelmi forgalomban kaphatók rovarcsapdák, azokat lehet használni darázs ellen is. Érdemes az élelmiszereket takarással védeni, különösen az édes dolgokat, gyümölcsöket kedveli. Ha nem hozzáférhetőek a kedvencei, akkor nem lesz számottevő darázs jelenlét.
Különösen gyümölcs- és szőlőérés idején mutatkoznak, s közben nagyokat lakmároznak a mézédes termésből. Biztosak lehetünk benne, hogy amit megrágnak, az érett, noha efféle előkóstolás nélkül is meg lehet állapítani a teljes érettséget. Bár veszedelmes szúrórovarok hírében állnak, a fészküktől távol soha nem kezdeményeznek támadást, legföljebb védekezésből szúrnak. (Fészkük közelében viszont valóban nem tanácsos tartózkodni, mert ott könnyen támadnak.) Fontos, hogy darazsakat észlelve őrizzük meg a higgadtságunkat, mert a pánikos kapkodás eleve támadásra ingerlően hat a rovarokra. Kétségtelen, hogy dézsmálásukkal valamelyes kárt okoznak, tudni kell azonban, hogy hasznos rovarpusztítók, kerti növényeink ellenségei közül sokat megsemmisítenek. Az igazi védekezés a darázsfészkek felkutatása és megsemmisítése lenne, de ennek elvégzése csak az esti órákban ajánlható, amikor a rovarok már nyugalomra tértek. Nappal a darazsak fejlett jelrendszerükkel pillanatok alatt jelzik a kolóniát fenyegető veszélyt, és a tömegével visszaérkező egyedek támadólag lépnek fel, szúrásuk nagyon súlyos következményekkel járhat. Napnyugta után már behúzódnak a faodvakban, sufnikban, farakásokban, kamrák polcai alatt, falrepedésekben vagy a talajban lévő fészkeikbe, ahol forró vízzel, füstöléssel, végső esetben rovarölő szeres fecskendezéssel elpusztíthatók. Legjobb a fészkeket is megsemmisíteni, a következő nemzedéket jelentő petékkel és lárvákkal együtt.
Csapda: Házilag is készíthető darázscsapda, amelyekből a veszélyeztetett gyümölcsfákra, szőlőtőkékre akár több is kiakasztható. Szűk nyakú üvegeket félig megtöltünk állott sörrel, édes cefrével vagy erjedő limonádéval, amelyhez kevés rovarölő szert is adunk. Ebbe berepülnek a darazsak, s ott is maradnak. Néhány tőke esetén az is elég lehet, ha az érő fürtöket tüllzacskókba húzzák, hogy levegőzhessen, de a darazsak ne férjenek hozzá. Másik megoldás, hogy a tőkékre érés előtt sűrűbb hálót terítenek, ami a madár- és darázskárt jelentősen mérsékli.
Harlekinkatica
A harlekinkatica és terjedésének veszélyei Magyarországon
A harlekinkatica (Harmonia axyridis) eredetileg távol-keleti, szibériai elterjedésű katicafaj. Észak-Amerikába és Európába a különböző levéltetű fajok elleni biológiai védekezés céljából telepítették be. A többszöri újratelepítés ellenére az USA-ban csak lényegesen később telepedett meg, ráadásul valószínűleg akkor is inkább véletlen behurcolás útján. Az első, 1988-ban leírt, önfenntartó populációból mára az USA leggyakoribb katicafajává vált, kiszorítva az őshonos fajokat. Európában a terjedése a 90- es évek közepéhez kötődhet, amikor Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban is kereskedelmi forgalomba hozták, mint biológiai védekezésben felhasználható ragadozó fajt. Terjedése 2002-től kezdve rohamos, mára Európa legtöbb országában meghonosodott, veszélyeztetve ezzel az őshonos katicafajokat. Mind az USA-ban, mind pedig Európa legtöbb országában, figyelőszolgálat és monitorozó központ segíti a faj terjedésének kutatását. 2006-os megjelenése után Csehország 2007-től támogatja az invazív katica intenzív monitorozását. A faj a burgonyabogárhoz (Leptinotarsa decemlienata) és a kukoricabogárhoz (Diabrotica virgifera) hasonlóan pár év alatt meghódította Európa legtöbb országát. Gyors amerikai és európai terjedésében az emberi hatások egyértelműen fontos szerepet játszottak. Magyarországról Merkl Ottó jelentette először, 2008-ban, Szigetszentmiklósról. Azóta több példánya előkerült Zalaegerszegről és Csurgóról is.
Elterjedésének veszélyei könnyen leszűrhetők a fent említett országok példáján. A legnagyobb problémát az őshonos katicafajok kiszorítása jelenti. Ez részben következik abból, hogy nagyobb testméretével, gyors szaporodásával egyszerűen megelőzi a mi kisebb őshonos fajainkat, és a táplálékot eleszi előlük, "halálra éheztetve" így azokat. Másrészt, mivel a harlekinkatica nem túl válogatós a táplálékát illetően, a levéltetű- állomány meggyérülése esetén szívesen fogyaszt el más rovarokat is, így például a rokon katicafajok petéit, lárváit. Ez a viselkedés negatívan érinthet egyéb őshonos, amúgy hasznos rovarfajokat is (pl. fátyolkák). Relatív nagy mérete és a testében felhalmozott rossz ízt adó és mérgező anyagok még az amúgy sérülékeny lárvát is nehezen fogyaszthatóvá teszik más rovarok számára. A hazai fajokkal ellentétben nagy távolságokat képes repülni, így terjedése gyors lehet, az adott területre gyorsan és nagy tömegben bevándorló egyedek komoly konkurensei lehetnek a természetes állományoknak.
Földibolha
Nem bolhák, hanem parányi bogarak, melyek a levélbogarak családjába tartoznak (pl.: burgonyabogár) Több fajuk létezik, mindegyik 2-4 mm nagyságú. Egyszínű fekete, vagy fekete-sárga csíkkal, esetleg zöldek vagy barnák. Jellegzetességük, hogy hátsó pár lábuk nagyon erős, ez lehetővé teszi számukra a bolhához hasonló gyors elugrást. E képességük miatt nevezzük földibolhának. A kertekben különösen gyakran fordulnak elő a káposzta földibolhák, melyek a káposztaféléket, és más keresztesvirágúakat károsítanak
Tünetek: Legbiztosabb jele, hogy földibolha van a kertünkben, hogy a fiatal leveleken parányi kerek lyukak vannak. Erősebb kártétel esetén a levélzet szitaszerűen lyukacsossá válik. Néha hántoló rágásnyom is látszik. A növények gyakran annyira legyengülnek, hogy már nem képesek tovább fejlődni. A legnagyobb veszélynek a csírázó növények és a palánták vannak kitéve, mert esetükben a csekély rágás is az egész növény pusztulását okozhatja.
Életmódjuk: A földibolhák a lehullott levelek alatt, a fák kérge alatt vagy farakások alá bújva telelnek át. Kora tavasszal a keresztesvirágúak családjába tartozó gyomokkal kezdik rágni, majd amint megjelennek a csírázó retkek vagy káposztafélék, átvonulnak rájuk. Petéiket májustól kezdik el lerakni a talajra vagy a növények szárára. A lárvák fehér színűek, 4 mm nagyságúak. A talajban a gyökereket rágják, de nagyobb kárt nem okoznak. A talajban történt bebábozódás után, július végén jelennek meg a kifejlet rovarok és a kései zöldségféléket károsítják.
Szerves védekezés: Megelőzés: A legfontosabb a vetésforgó. Ha káposzta földibolha fertőzés volt, a következő évben feltétlen tartsuk be az egyéves vetésforgót, és kétévente ne termesszünk keresztesvirágúakat. Rendszeres gyomtalanítás. Egyes gyomok ugyanúgy vonzzák a földibolhákat, mint a káposztafélék. Ha lehet, ne használjunk zöldtrágyának mustárt és repcét. Mindkettő ugyanis a keresztesvirágúak családjába tartozik. Ültessünk köztes növénynek salátát. Vegyeskultúra 1. rész és Növénytársítás Öntözés. Tartsuk egyenletesen nyirkosan a talajt, ezzel megakadályozzuk a szárazságot kedvelő kártevők elszaporodását.
Szelíd védekezés: A fiatal növényeket fedjük le fátyolfóliával. Ez a legbiztosabb módszer a földibolha távol tartására. A földibolhák kerülik a gilisztaűző varádicsot. A fertőzött növényeket permetezzük varádicsból főzött lével.
Vegyszeres védekezés Pl.: Decis, Actara
Levéltetű
Számos, egymástól eltérő levéltetűfaj ismert. Tavasztól nyár közepéig csak a nőstény levéltetvek fejlődnek, melyek naponta szűznemzéssel hozzák világra utódaikat. Nyár végén aztán felbukkannak a szárnyas levéltetvek, melyek már nagyobb távolságokra is eljutnak. A hímek csak ősszel kerülnek elő, akkor is csak kis időre. A megtermékenyítést követően a nőstények lerakják tojásaikat, a fák kérge alá, repedésekbe, és az utolsó tetűgeneráció itt telel át. Következő év tavaszán ezekről a rejtekhelyekről kelnek életre.
Tünetek: A levéltetű jelenlétét könnyű észrevenni, és egyszerű eszközökkel védekezhetünk ellene. A levéltetvek a zsenge leveleken és bimbókon tanyáznak. A deformálódott, elsárgult esetleg szürkén csillogó levelek kártevők jelenlétére utalnak. Ha megfordítunk egy fertőzött levelet, rendszerint hemzsegnek rajta a levéltetvek. Szívogatásukkal nedveket vonnak el a növényektől. Édes, cukros nedvet - mézharmatot bocsájtanak ki magukból, ez vonzza a hangyákat, melyek védelmezik is a tetű kolóniát, szimbiózisban élnek egymással. Az édes, cukros anyag azonban nem csak a hangyákat vonzza, hanem kedvez egy gombafajnak is, a fekete korompenésznek.
Szerves védekezés: Megelőzés: Növényeink számára a táplálék egészséges és kiegyensúlyozott biztosítása, megfelelően megválasztott tenyészhely, talajápolás, vegyes növénykultúra, tápanyag túladagolás elkerülése.
Természetes ellenségek: A katicabogarak és annak lárvái, a lebegőlegyek lárvái, fátyolka lárvái, fürkészdarazsak, fülbemászók, pókok és madarak.
Szelíd védekezés: Gyakran lazítsuk a talajt, erősen öntözzünk, ha tetveket észlelünk, szedjük össze, pusztítsuk el, esetleg a tetves hajtásokat csípjük le. Esténként erős vízsugárral öntözzünk, így lemossuk a tetveket a növényekről. Az erjesztett csalánlé a növények ellenálló képességét növeli. Telepítsünk gyűjtő növényeket az ágyásokba, melyeket erős tetűfertőzés esetén egyszerűen kihúzunk és megsemmisítünk.pl. sarkantyúka. Készítsünk csalánból, fokhagymából, fehér ürömből, vagy hagymalevélből főzetet, és ezzel permetezzük a növényeket.
A pajzstetű szó, egy gyűjtőnév, sok fajt vonunk ősze, holott számtalan pajzstű faj kárósítja a növényeinket. Pl, a rózsapajzstetűt , a leander pajzstetűt, a borostyán pajzstetűt, stb. A hazánkban, 100 faj honos. A pajzstetűk között, található olyan egyedek is, csak egy adott növény családon tud megélni (Pl szilva pajzstetű csak a Prunus nemzetségen él.). Az éltük nagy részében helyhez kötötten élik le, de van helyt változtatók is, utóbbit vándor pajzstetűnek nevezzük. A helyváltoztatók testét viaszréteg fedi. Míg a helyhez kötötteknek, a hátukon, pajzs látható (pl, rózsa pajzstetű) Az alakjuk és nagyságuk változatosak.( pl: lapos, domború, kagyló alakúak, stb.) A szájszervük, szúró-szívó, csak nőstényeknél található meg, hímeknél viszont nem. Többségük ovipara (tojásrakó)--- rövidfarkú kószapajzstetű, ---, kisebb részük, ovovivipar (eleventojó) pl. a kaliforniai pajzstetű. A hímek egy pár szárnyat is viselhetnek, repülni képesek. A szaporodási képességükben is változékonyságot mutat. Megtalálható egy, és több nemzedékes faj. Egy nemzedékese faj: Pl.: a Közönséges teknőspajzstetű, polifág (sok tápnövényű) károsító! Több nemzedékes: Pl.: Kecskerágófélék pajzstetű. Több tápnövényen meg tud élni.
A pajzstetvek, nem csak növény fás vagy zöld részen tudnak meg élni, hanem gyökéren is. Pl. a Viaszos gyökérpajzstetű. Ez a károsító kaktuszféléken él.
A pajzstetvek, nem szaporodnak szűznemzéssel.
Érdekesség képen megemlítem, hogy pajzstetűk között találhatók olyan fajokat is, amelyekből a múlt században, bíborfestéket állítottak elő. Pl.: bíbor pajzstetű.
Ezek után nézzük meg, az üvegházi molytetűt. („liszteske” néven is ismert)
Molytetvek családba tartózó egyed. A nevét, a kicsi molylepkéhez való hasonlóságáért kapta. A hazánk rovar faunájából, 15 faj ismert. A levélfonákján szívogat. A növény érintésekor, a molylepkék, tömegesen kapnak szárnyra. A lárváját, pajzsszerű képződmény fedi, és sárgászöld színű, s itt is bábozódik. A lepke színe fehér, 1,5 milliméter nagyságú és hosszúkás. Addig a pajzstetvek oválisak, vagy gömbölyded formájú. Több nemzedékes faj, 10 - 12 nemzedéke is lehet. Tojásokkal szaporodik, és levélfonákján oldalán helyezi el. Egy nőstény 100 -500 db tojást is rak le. A tojásból kelt lárva az első vedlés után lábait veszti, és pajzsot képez, és ott folytatja az életét, és a növényt szívogatja. A fölszaporodásuk nyár végére esik. Enyhe teleken, szabadban is át tud telelni.
Ez faj sem szaporodik szűznemzéssel, hanem tojás útján.
A védekezés: DECIS 2,5 EC 0,04 % -os oldattal történjen, és minden növényt , le kell permetezni, mert ott is jelen vannak, ahol nem látjuk. Ismétlés három alkalommal, 6 nap különbséggel.
Takácsatka
Tünetek A takácsatka a növények leveleinek fonákán szívogatja a növény nedveit. Ennek következtében a levelek sárgulnak, majd hullani kezdenek. Súlyos esetben a teljes lomb is lehullhat. További jellegzetes tünet, hogy a károsított növényen finom szövedéket is találunk (pl. a szárelágazásoknál). A virágok kifakulnak, felületüket szintén szövedék boríthatja be, így díszítőértékük lecsökken.
A takácsatka életmódja
A kifejlett atkák kb. 0,5 mm nagyságúak, sárgás színűek, testükön gyakran két sötétebb folttal. A tojások igen aprók, fehéres színűek, szabad szemmel már alig láthatók. A közönséges takácsatka meleg- és szárazságkedvelő állat, így leginkább nyár végén szaporodik el, amikor is mind szabaföldön, mind pedig növényházakban komoly károkat okozhat. Emellett azonban télen az üvegházakban, de száraz levegőjű, túlfűtött lakásokban is képes a gyors szaporodásra. ). A kártevő fejlődéséhez az alacsony páratartalom mellett, a 25-30 °C a legkedvezőbb, így egy nemzedéke két hét alatt kifejlődik. Mivel a takácsatka tág tűrőképességű faj, szabadföldön is képes áttelelni, és az elkövetkező években ismét elszaporodni egy-egy adott kultúrában.
Megoldás: Szerves Az atkák a száraz, meleg körülmények között szaporodnak fel, ott érzik jól magukat. Ha rovarölő szert nem akarunk használni, gyéríthetjük az atkákat, ha csak vízzel spricceljük a levelek hátoldalát naponta többször is. Biztosabb, ha spriccelés előtt a leveleket letöröljük nedves ruhával és lezuhanyozzuk őlet, hogy a szövedéket és az atkák nagy részét eltávolítsuk a felületről. A szívogatási kártétel a leveleken végig ott marad, ezért néha félrevezető a tünet: gyakran előfordul, hogy az atkák már kihaltak, de a "nyomuk" ott marad.
Vegyszer A Sanmite nevű szer hatékony lehet, de csak akkor, ha a levelek hátoldalát permetezzük, ahol az atkák élnek. Ez a szer ugyanis kontakt hatású, csak ott hat, ahova kijuttatjuk. Ennél jobb hatásfokú a Flumite nevű atkaölő szer, amely felszívódó hatású, a rejtetten élő állatokat is megöli. De lakásban nem alkalmazható, csak szabadban. Vigyük ki, kezeljük le, majd néhány órával később vigyük vissza a lakásba. 8-10 napos időközzel legalább 2 alkalommal permetezzünk.
Vincellérbogár
Vincellérbogár - ormányosbogár A bogár 7-12 mm hosszú, barázdált, összenőtt fedőszárnya van. Nem tud repülni, de nagyon gyorsan fut. Jellegzetessége, a rövid, széles ormánya. Évente egy nemzedéke nő fel.A nőstény áprilisban jelenik meg, és májusban lerakja a petéit. A bogár 3 évig él, ezidő alatt akár 1000 petét is lerak. Leginkább a növény gyökérnyakára teszi petéit, melyekből 2-3 hét alatt kikelő lárvák a gyökerekkel kezdenek táplálkozni. A lárvák a cserebogár lárvára hasonlítanak, de legfeljebb 10 mm nagyságúak. Jellegzetes a pajorszerű testtartásuk is. A lárva áttelel, majd márciusban bebábozódik. Május végén kikel az újabb nemzedék.
Tünetek: A bogarak éjjel aktívak, nappal a talajban tartózkodnak. Éjszaka a levelek széléből jellegzetes íveket rágnak ki. Néha a bimbókat és a fák kérgét is megrágcsálják.A lárvák a hajszálgyökereket támadják meg. Kárt tesznek továbbá a vastagabb gyökérben, a tő, szár különböző részeiben, és lyukakat rágnak a hagymás növények gumóiban is. Amelyik növényt a lárvák támadták meg, a felszínen nem látszik semmi, csak azt vesszük észre, hogy a növény kókad, lankad, megáll a fejlődésben, majd elpusztul. Leginkább veszélyeztetett növények: Begónia, fukszia, kövirózsa, varjúháj, ciklámen, hortenzia, eper, rózsa, orgona és a kankalin. Szerves védekezés: Megelőzés: Ha cserepes növényt telepítünk, nézzük meg a gyökérzetet kiültetéskor, nehogy mi magunk hurcoljuk be a kártevőket. Ha hervadó, kókadó növényt látunk, vegyük ki a földből, vizsgáljuk meg, nem-e a lárvák rágják a gyökerát. Ha igen, szedjük össze és pusztítsuk el őket. A növényt ültessük új tápközegbe.
Szelíd védekezés: Helyezzünk ki agyagcserepeket, melyeket előzőleg szalma vagy faforgáccsal töltöttünk meg. Fejjel lefelé állítsuk be az ágyásba, és naponta gyűjtsük össze a cserépbe megbúvó bogarakat. Vegyszeres védekezés Pl.: Decis, Metation.
